#27 Szeptember 17.

-Összefutottam a legjobb-barátommal, nagyon szuper volt, jókat röhögtünk mosolyogtunk ettünk, ami már megszokott rutin!!:)

#28

Semmi extra, csináltam pár szép dobozt :) 

#29

Ezen a napon sem volt semmi extra, munka munka munka. :)

#30

Szeptemben 20, punnany massif koncerten, majd bailando-n voltunk barátosnémmel, szuper volt, nagyon jó volt a hangulat, baromira élveztük. Utána szuper latin táncocska volt. :P

#31

 Másnap pihenés volt, este pedig mentem unokahugomért és elhoztam hozzánk kicsit. :)

#32

 Vasárnap dolgoztam, de szerencsére barátnőmmel tettünk a dunaparton egy kis sétát, közben megkósoltuk a Zabrakadabra mindenmentes fagyiját. Szuper volt, legközelebb majd sütizünk is egyet. :)

#33

Hétfőn egyedül voltam a munkahelyemen, de kihasználtam az időt, miután megcsináltam a rendeléseket, előkészültem amivel csak tudtam, hogy a munkámat segítsem. 

#34

 Benne vagyok egy fotós csoportba és kerestek kerekded amatőr modelleket. Nem számítottam rá, hogy felveszi majd velem a srác a kapcsolatot, de baromi jól esett. Nos kellett képeket mutatni abból a korszakomból, mikor fotóztak engem, így visszakeresgettem képeket. Ezt találtam. Mennyit változik az ember, a képen semmi önbizalmam nem volt, semmi kisugárzásom, pedig jóvalta könnyebb voltam, mint most,de azt sem tudtam mit akarok az élettől. Ettől független tetszik ez a kép, szeretem magamról, azt mutatja minden elmúlik, változik. Ez pedig így van rendjén. :)

A fotóssal lett beszélgetésből egyébként maj lesz egy szexi domina/burlesque fotózásom, az idő még kérdéses, de ami késik az nem múlik. :)

#35

 Szerintem itt beszéljen a kép! :)

#36

Időközben ismerkedtem pár sráccal, hétfőn az egyikkel volt is randevúm, a dunaparton sétáltunk, fagyiztunk egyet és meglepődtem, hogy ilyen még van, mert ő állta a casht... Sajnos ehez nem vagyok hozzászokva, pedig ez lenne a normális egy férfitől, hogy meghív. Sajnálatos, hogy eddig rossz példákkal voltam körülvéve. Idáig! :)

#37

 NECC PARTYYYYY! :D

Egyrészt kurvajó volt, másrészt kicsit elbaszott volt az egész. Szórakozni mentem oda, valahogy még sem tudtam elengedni magam. Épp hogy beléptem máris exem ismerősébe botlottam, cuki csaj, lejártuk a kötelező hogy vagy mi újság köröket. De, arra, ami utána történt egy percig nem számítottam.

Barátosném épp fizette az italainkat, mire én kiálltam a sorból az italainkkal helyet adva a többi embernek , hogy ne tartsam fel a sort. Megláttam exemet, ő is engem. Én korrekt embernek tartom magam, bármi is történt kettőnk közt, én úgy gondoltam megtisztelem azzal, hogy köszönök neki. Nem akartam odamenni, nem akartam puszit adni, de még csak rohadt bájcsevegni sem. Nos kérlek szépen köszöntem, hogy szia, erre paraszt módon elfordította a fejét. Azt hinné az ember, hogy x idő együtt töltése után, még van annyi emberség a másikban, hogy vissza bök egy sziát, ha normálisan köszönnek neki, de nem.
Fejet elfordítani, na az az igazán korrekt dolog. De mindenkinek más a "szerénységi bizonyítványa" ugyebár!

Lehet feltételezni, hogy jaj biztos nem ismert meg. Nem a francokat nem. A feje és a kitágult szeme mindent elárult, hiába volt részeg! Hazudnék, ha azt mondanám nem esett szarul, mert de szarul esett és telibe b@szta az estémet. Nem azért, mert érzek valamit iránta, mert azt már kiölte belőlem, az biztos, de mint ember úgy igencsak megsértett!

Ezen felül tudjátok mi volt még írtó vicces? Bementem a tömegbe barátnőmmel és a kis társaságunkkal bulizni és hopp 20 perc múlva ott voltak exem haverjai. Érdekes volt, ahogy figyeltek és velünk táncoltak. Kb. mint akit szemmel tartanak... :D Csináltunk képet barátnőmmel, majd az exhaver megkérdezi benne volt? Kérdem mibe? Hát a képbe, mert elég patkány dolog lenne tőle, hogy az ex egyik legjobb haverja és mégis velünk bulizik. Mondom miért barátom nem ezt teszed?! :D Annyira de annyira vicces, de tényleg. És még ezek után sem mentek el, hanem velünk táncoltak, érdekes érdekes...

Na mindegy, aznap még találkoztam Vivi barátnőmmel, ittunk egyet, megnézte a boltunkat is. :)

#38

Hétfőn ismét volt egy randim. Képzeljétek a el ez egy külön sztori igazából. Elmesélem, mert velem életemben egyszer volt még hasonló 14-5 évesen.

Nooos, ugye emlékeztek még arra, amikor mentem pénteken egy pasival fagyizni a dunapartra? Na aznap, mikor utaztam a metrón volt egy srác, aki nagyon nézett. Hát összeszedtem minden bátorságomat és rámosolyogtam, mert amúgy (azt szokták mondani), hogy olyan komolyan tudok nézni, hogy összepisili magát minden pasi, mert kivégző osztag nézésem van. Igen ám, de egy percig nem gondoltam volna, hogy jelen pasikánk a szexi ingében és aktatáskájával visszamosolyog rám. Drága kenyér én olyan zavarba jöttem nem tudtam hova nézzek, na persze, ez baromira tetszett neki, így annál jobban nézett. Már néztem a telefonomat, a metró túloldalát, mindent. Na jó, csak még egy pillantást rá...néz...Háááát jó, kis mosolyt váltottunk megint. Nem mondom skacok, nagyon jól esett. Még a béka segge alól kicsit kacsingatott az önbizalmam is. :D Visszatérve a témához, jött a nyugati, szálnom kellett, pasikánk belemélyedve a telóba. Fél méterre voltam tőle, felnéz, egyenesen a szemembe, zavaromat ollóval lehetett vágni, de ez olyan nem is tudom bizsergető kellemetlenség volt. Oldalazva helyet cseréltünk, majd leszálltam, nem néztem hátra. Azt hittem itt megáll a sztori, egészen vasárnapig, mikor is meglépte ez a dolog a lehetetlen szintet. Tudjátok van az a szuper kis alkalmazás, ahol embereket ismerhetsz meg. DE csak balra és jobbra lehet húzni, nem tudsz konkrétan keresni korra és helyre, csak a közeledben mutat embereket. Naa szóval matcheltem egy pasival, de akkor még annyira nem tűnt fel miért olyan ismerős. Majd írta, hogy látott a metrón. Hát mondom barátom, azzal járok, így nem kizárt. Erre pasikánk elmondta miben voltam mikor szálltam fel és hol szálltam le. Kicsit para volt, de imponált, hogy ennyire az emlékezetében maradtam! Lényeg a lényeg, hogy hétfőre összehoztunk egy randikát, ami bevallom elég jól sűlt el! :D Jól éreztem magam, figyelmes volt és még tanultam is valami újat. Kedves pasi volt, jókat nevettünk és mosolyogtunk, szóval ez egy szuper randi volt.

#39

Igen nagyon ciki, de elég kelendő voltam a héten és keddre is jutott egy randim, amiről inkább nem beszélnék sokat, mert BOTRÁNY volt. Pasiról csak annyit, hogy elől két foga volt az is mákos és letört, de ezen felül be akart szervezni egy kozmetikai szektába. Anyám, még jó, hogy el tudtam menekülni. :D Hát az életem nem unalmas, az már egyszer holt ziher. Bakker.

#40

Október 2.-án megnyílt a budapesti árkádban is a kis luxus rózsaüzletünk, mivel nem volt még ember, így én helyettesítettem. Jó volt, szép lett a kis kuckó. Apropó gyertek nyugodtan nézzétek meg:)

#41

Ezen a napon is én helyettesítettem.

#42

 A héten összeismerkedtem egy pasival. Tudjátok már leszarom, nem érzem gáznak. Fiatal vagyok és aki keres az talál. Nem gondolnám, hogy ez rossz dolog, hogy ismerkedem, elvégre szingli vagyok. Nem fekszem le bárkivel és randi nem egyenlő szex-szel nálam, bármennyire is sokan gondolják ezt. Köszönöm a figyelmet. Szóval igen, másnapra megbeszéltünk egy találkozót.

#43

 Cuki volt a pasi, meglátogatott a munkában, én végeztem a dolgom, közben beszélgettünk. Jól éreztem magam, olyan felszabadult voltam. Megbeszéltük, hogy ha tetszik nekem, akkor azt jelezzem egy papírcetlivel. Nos, két papírcetlit írtam, egyik az egy igen, msik egy nem volt. Nem fogok hazudni bejött a srác, így mondtam neki, mikor elment hogy a kabátjába dugott cetlit csak akkor nézheti meg, hamár elment. Izgalmas volt. Elment kávézni, és mondta, hogy kár, hogy csak akkor nézhette meg, mert akkor visszajött volna repetázni belőlem! Mondtam neki, hogy ja egy ölelés nálam is opció lett volna. Kérdeztem mi tartja vissza, háááát dobpergés, vissza jött hozzám. :D Pakolásztam meg minden, aztán kérdezte, hogy na és hol van az az ölelés, így megöleltük egymást, ami egyrészt volt elég gyors elsőre, másrész baromi jól esett egy ölelés ettől a pasitól. Aztán, mivel ment dolgozni, így kikisértem az ajtóhoz. Adott egy puszit,majd elment. De jól esett ez az egész, jól éreztem magam, mégha nem is tartott túl sokáig. Jó érzés, hogy tetszem a férfiaknak. Nyilván 35 évesen, neki imponált, hogy fiatalabb vagyok, nekem meg az imponált, hogy értelmes volt, lehetett vele beszélgetni. Összességében, eléggé feldobott ez az egész. :)

#44

 Ez a hétfő egy szabadnap volt szerencsére. Így rendet raktam, mostam takarítottam. És este pedig olvastam a kádban, ezer éve nem fürödtem kádban, mindig csak zuhanyzom.:)

#45

7.-én megjöttek a plüss rendelések a boltba és megjöttek az óriás macikák, szuper volt:)

#46

 -

#47

 -

#48

 Barátosnémmel rendeltünk nagy macikákat, és aznap el is hozhattuk őket, minek nagyon örültünk. Barna Lajos és Fehér Béla!:)

#49

 Október 11. OTP Gála

Szuper volt, összefutottam exem ismerősével is. Mondta sajnálja, hogy így alakult, mert jól néztünk ki együtt és cuki páros voltunk. Mondtam köszönöm, elmeséltem az utolsó sztorit és mondtam, én már ezek után nem bánom a dolgot. Mindenki meg találja a párját, mint zsák a foltját. Sok embernek nem kell a jó, de a rossz igen. Mindegy, én nem itélkezem, mindenki azzal van, akivel akar és nem kívánok senkinek sem rosszat. A karma mindig kiegyenlíti a számlát előbb, vagy utóbb. Amit adsz azt kapsz.

#50-51

 Hétvégén végig dolgoztam. Készítettem friss élő virágdobozt, szerintem elég szép lett. De mindig van hova fejlődni és lehet szépíteni a dolgokat.

# 53

Hétfőn szabadnapos voltam, mehettem a körmösömhöz végre, amit nagyon, de nagyon vártam. Voltak elképzeléseim ilyen nude, olyan lila, ilyen őszi, olyan őszi körmöm lesz. AHAAAA, csak azt nem számoltam bele a képletbe, hogy lesz egy gyönyörű kék új tigriszem lakkja és ott elvesztem. :)

#54

Október 15 egy elég futrinka nap volt. Mivel 2 új üzlet nyilt,így már nem 1 hanem 3 boltot kell feltölteni a termékekkel, és ha nincs időben szólva, akkor gáz van, szóval, mint a málhásszamár corvinból örsre üveget cipelni frankón jó edzés volt.

#55

Drága tesókáim 17. születésnapja.

#56

Csütörtök.

#57

Péntek.

#58

Úgy alakult szombatom szabad lett, így tudtam menni drááááááááága baratosném esküvőjére.

Annyira, de annyira gyönyörű volt. 

Annyira boldog voltam, hogy nem igaz, sírtam, mint egy óvodás! :)

A kép,csak, hogy értsétek: Amikor a dekában dolgoztam egyetem mellett akkor nagyon jóban lettünk, és akkor volt ez a szleng, hog Zsanett 5kor a szökőkútnál. Na Dórcicám, ezzel húzta az agyam mindig és ez egy bevett szokás volt telefonhívásnál is nálunk. Mit ad Isten, ez az élet humora, hogy ott, ahol egybekeltek Ricsivel volt egy szökőkút, így nem is volt kérdéses, hogy egy képpel koronázzuk meg eme barátságunkat is. :)

#59

Vasárnap be kellett mennem melózni, de utána találkoztam egy csajszival, akit próbanapon ismertem meg, és eltöltöttünk egy szuper napot. :)

#60-61

21-22.-én ismét az árkádban helyettesítettem, mert kiesett két lány. Utána pedig Zsófi barátnőmhöz mentem, ami szuper volt, mert csináltunk fantás süteményt. Cukor nélküli volt, de az édesítővel drágám nem bánt csínján, így bűn édes volt. de nagyon finom lett! :))

#62

23.-án csapatépítő tréning volt, így be kellett menni a melóba. Utána brassóit főztünk Zsófikámmal:)

#63

24.-én csütörtökön elmentem vásárolni kicsit, végre vettem kabátot és vettem egy nagyon szerelem csizmát és táskát is. Boldogság hormon pipa.

#64-65-66

25-én Ismét Zsófinál aludtam, szuper hétvége volt. Moziztunk, filmeztünk, főztünk, tiramisut csináltunk, sétáltunk, táncoltunk, amit csak lehet. Szeretek vele lenni. Ma/Vasárnap készítettem egy kis mellényt még így este, nagyon tetszik :)

Na mára ennyi, majd jövök az utolsó napokkal is, ha lesz mit mesélnem. Randim jelenleg most nem lesz. Lehetőségem lenne egy csomó, más egyebekre is, de most nem vágyom senkire. Jó így most, ahogy van minden.

ui.: Alig várom vége legyen a 100 napnak. Minden nap egy boldogság! :)

Jó éjt

2019.10.27.

Hellooo! :)

Nos végre van egy kis időm így pótlom a boldogságos napokat. Épp azt számoltam, hogy írtó hamar telik az idő! Most szombaton már egy hónapja, hogy vezetem a boldog perceket. Durva, hogy már, csak 2 hónap van hátra.

Na, de nem handabandázok jöjjenek a sztorik. Dobpergés tádáádádádádádádádáááááááááááá

#16

Nos ez szeptember 6.-a péntek. Aznap mentem interjúra egy munkára. Szuper nap volt, egy élmény volt. Interjú után vártam 3 órát, mert egy ismerősömmel volt "randevúm" megbeszélt időpontra. Tudjátok sosem voltam az a lány ,aki egyedül megy helyekre, mert ahoz is önbizalom kell. De most erőt vettem magamon és egyedül bementem egy ikeába elütni az időt. Érdekes volt, mert én osztottam be az időt, a tempót. Lázadva fordítva mentem végig az útvonalon, majd vissza. Jó volt, egész lélekemelő volt magammal lenni. Nézelődtem álmodoztam a csodaszép bútorok közt, hogy milyen lesz majd az én házam egyszer. Nem bírtam ki  ismét vettem egy illatgyertyát, imádom az illatgyertyákat...

A napban a legszuperebb az volt, hogy Annamarival szuper jót beszélgettünk, mint mindig, és annyira jó dolgokat jósolt nekem angyalkártyával, mint szerelemben, mint pedig a munkahellyel kapcsolatosan, hogy teljesen boldogan és jó kedvvel, feltöltve jöttem haza. Ez mindig erőt ad a további hónapokra.
Ui.: Be kell szereznem egy angyalkártya paklit!

#17

Mai nap nem volt túl eseményteli. Jön az ősz, kuckózunk össze a titáimmal.

#18

Annyira régóta kívántam a bundáskenyeret, hogy engedtem a csábításnak és írtó jól esett.

#19

Hétfőn ismét interjúra mentem, egy szitaműhelynek lehettem volna a vezetője. Viszont nem volt túl szimpatikus a társaság, így időt kértem a döntésben, de tudtam, hogy nem fogom ezt elfogadni, hanem a másik munkahely lesz a befutó. Így még aznap vissza is jeleztem és végre lett munkám, annyira szuper érzés volt el nem hiszitek!!!

Interú után egyik barátosnémhoz mentem, vele Harry Potter maratont néztünk, király volt. Mindig olyan jól érzem vele magam. Hétköznap koplalunk, de hétvégén meg nasizunk. Mondjuk így nagjából meg van a balance.

#20

Nos, elég rég nem edzettem, de barátosném még erre is rávett, olyan izomlázam volt seggre és combra, hogy azt hittem meghalok. Olyan helyeken fájt az izmom, ahol nem is reméltem, hogy nem sorvadt még el..
Adtunk aznap is az élvezeteknek, mert megkóstoltuk az új Angelli mogyorós változatát. ISTENI.

#21

Szerda, aznap kezdtem az új munkahelyemen. Nagyon szép a bolt, nagyon klassz dolgokat kell csinálni és nagyooooooon élvezem. Gyönyörű rózsákkal és haaaaaaaatalmas macikákkal vagyok körbe véve. Mondjuk jól esne tuti, ha például én is kapnék ettől független egy ilyet. Mondjuk, ha fizu jön tervezek betárazni egy nagy macit, hogy legyen ki mellett elaludnom este, akit ölelhetek és nem bánja, ha tapadok 0-24-ben. :D Mert van,aki ezt IS szereti bennem, mert nem vagyunk egyformák! Meglepő mód egyébként most, hogy szingli vagyok elég sok levelet kapok fb-re. Naná, hogy jól esik. Nem gondoltam volna, hogy ilyen sikerem lesz..a vicces az, hogy még egy exem is bejelölt. HAHAHA...NOPE. A káposztát felmelegítve nem szeretem. Ezt a leckét kurvára megtanultam, az holt ziher. Ha még is úgy alakulna, hogy a jövőben adok bárkinek is még egy esélyt, ahoz elég sok mindent le kell rakni arra az asztalra. Két szép szó igen csak kevés lesz.

#22

Újra elkezdtem kicsit figyelni a súlyomra, hisz a "nagy fogyásom" óta felkúszott vissza pár kg. Leginkább lelki okok miatt, mert ha fejben nem vagyok jól, akkor sajnos nasival pótlom a boldogság hormont, és sajnos párkapcsolatban utóbbi pár hónapban nem remekeltem, sőőőőőt. Így elég sok boldogságot megettem. Még ha már nem kívántam akkor is. De nem baj, mint minden, ez is egy jel volt, hogy szarul vagyok belül, csak nem vállaltam/ nem fogadtam el. Szerencsére időm, mint a tenger, így újra felépítem magam és indul a bomba nő program. Cél 40 kg leadása. Dátumot fölösleges megadnom, mert ez most lassabban fog menni, abban a tempóban, ahogy nekem jó. Ha egy hónap alatt csak 2 kg megy le, akkor 2 fog, de lassú víz partot mos. Lehet most sokan nem fognak velem egyet érteni nem is kell. Olyan " diétát" fogok most követni, amit egyébként tudok tartani is. Mivel szeretek enni, így nem fogom megvonni magamtól a finom falatokat, csak szimplán annyit fogok tenni, hogy Hétfőtől- Péntekig nincsen nasi, csak kőkeményen kalóriadeficitben fogok élni, hétvégén pedig kicsit elereszthetem magam, ha megkívánok valamit azt meg ehetem. Azért jutottam erre a döntésre, mert a legtöbb diétám ott vallott kudarcot, hogy megkívántam valamit, és olyannyira bűntudatom volt, ha megettem, hogy utána abba is hagytam a diétát, mert akkor nem bírtam leállni csak egy darab nasinál, hanem még ez, még az, még amaz belefér, közben meg sehogy nem fér bele annyi. Így tudom majd kontrollálni a nasi utáni vágyam, mert ehetek egy keveset, ha megkívánom, de MÉRTÉKKEL. Egyik barátosném is ezzel a technikával fogyott 44-ből-36-os méretre, több, mint 40 kg súlyvesztéssel, így működhet.  Megpróbálom, aztán majd kiderül.

#23

Péntekem elég hamar eltelt szerencsére. Szeretek a virágokkal foglalkozni. :)

#24

Szombaaaaaaaaaaaaaaaat
Ismét barátnőmmel töltöttem a hétvégét. Jó együtt lenni, állandóan röhögünk és filmezünk, zseniális. Nagyon egymásra vagyunk hangolódva, kitaláljuk egymás gondolatait és szuper a hangulat. Aznapra csináltam malacos pogit magunknak, nála meg csináltam finom fokhagymás szószt rá ala Zsanett módra. :D

#25

Vasárnap folytattuk a HP maratont, de még mindig van 3 rész vissza. Nem baj, jövőhét folyt köv. :D
Expecto Patronum!

#26

Mai napom elég light-os volt. Beraktam pár mosást, teregettem, mosogattam, felmostam. Körmösnél voltam, fimleztem előkészítettem a holnapi főzni valót. Este sorozatoztunk hugival, megnéztük az eufória 2.-3. részét. Holnap melo, este még lehet olvasok, de az is lehet filmezek. De ami a legvalószínűbb, hogy 2 beszélgetés közt bealszok. :D

 Ui.: Bocsi a helyesírási hibákért, nem volt kedvem most átnézni tüzetesen.

Hellooo.

Bevallom alább hagyott a lelkesedésem, hogy mindennap megosszak valami boldogságot. Nos nem mintha nem lenne elég, sőt. Királyul érzem magam, úgy érzem szárnyalok és minden összejön, amit szeretnék. Ezt a lelkesedésemet megérzik az emberek is. :)

#10

Augusztus 30.-án voltam megint interjún, jól sikerült, bár nem engem kerestek oda, így nem is baj, hogy végül nemleges választ kaptam. Sokszor már az is valami, ha válaszolnak igazából. Érdekes, mert egy percig sem gondoltam volna, hogy ennyit össze fogok szenvedni, hogy új meló helyet találjak, de karma is a bitch, valakinek nem tetszett tuti amit mondtam, vagy tettem a múltban. No nem baj, ez nem tántorít el attól, hogy napi 200 helyre adjam be az önéletrajzomat. :D

Napi happy: Az interjúra menet az utcán egy hölgy csak úgy rám mosolygott, visszamosolyogtam, majd mondta milyen szép lány. Teljesen feltöltött energiával! :) Nem hiába tartja úgy a mondás, hogy a jó, jót vonz! :)

#11 #12

A hétvégét egy barátnőmmel töltöttem, aki krízis helyzetbe került exét illetően, így lelket ápoltam. Szokták mondani, hogy minden okkal történik, nos a rosszban a jó az volt, hogy megismerhettem egy csodálatos embert. Ami pedig ezt illeti, ahol a jó Isten elvesz valamit, oda egy sokkal jobbat ad vissza. Én ebben szentül hiszek. Ámen.

Napi happy: Istenien éreztem magam és este úgy alakult, hogy meghívtak egy italra a belvárosban. :)

#13

Szeptember másodikán igazából semmi extra nem volt. Azt tudnám kiemelni, hogy régóta nem aludt a cicmányom az ágyamban, most hogy jön a hűvösebb idő ismét egyre többet garazdálkodik körülöttem. Boldog vagyok, mert télre lesz társam az én bundásbarátom személyében. Ha valamit, akkor dögleni szuperül tudunk együtt. :D Ó és olvastam. Imádom a könyveket, még mindig.. igen :)

#14

Végre eljutottam nődokihoz. Régóta kerestem jó dokit, végül exem húga adott még anno egy ajánlást, így oda mentem el. Szuper magánorvosnál voltam, minden pénzt megér. Igaz kb. 2 órát utaztam, de biztos oda fogok járni. :) Bevallom elég rég voltam, így már esedékes volt, de sosem volt jó alkalom, mindig rohantam, vagy a munkám miatt nem volt időm elmenni. Ebből a szempontból egész jó ez a munkanélküliség, mert most gyorsban két interjú közt el tudok még intézni pár dolgot. Az eredményekre még várnom kell, remélem minden rendben lesz! :)

A kép csak illusztráció a nődokihoz...
Nem kell megijedni, nem vagyok terhes...Néha úgy érzem nem is leszek, mert 30 éves korom előtt szeretnék szülni, de ahoz kellene egy megfelelő társ, aki tényleg partner mindenben, akire tudok számítani, biztonságot nyújt és szeret. Semmiképp sem szeretnék egyedülálló anya lenni, de ha most úgy alakult volna, akkor felneveltem volna egyedül a babámat.. Az biztos!! Mindenképp jó példát szeretnék a gyerekeimnek mutatni majd. De erről majd elég akkor beszélni, ha majd ott tartok. Van 5 évem, ebből kéne minimum egy 1,5-2 éves biztos talajon álló kapcsolatot kihoznom, amire lehet alapozni egy családot. Az eddigi tendencia pedig nagyon negatív sajnos erre nézve, de nem érdekel. Úgy érzem meg fogom találni azt, akivel minden szuper lesz, még ha surlódás lesz akkor is. Mert létezik ilyen! Megérdemlem! :)

#15

Mai napom interjúval kezdődött, álláskereséssel folytatódott és, ha minden jól megy most majd olvasással fog végződni, ha nem csukódik le a szemem. Szuperül telt ez a nap is, legalább is sikeresnek éreztem. Pénteken megint megyek interjúra, majd utána egy kedves ismerősömhöz megyek, aki középiskolás koromban a pszihológusom volt. Imádom őt, mindig olyan lelkes, vidám energiabomba, mintha 20 éves lenne. Szeretek hozzá járni, mint baráthoz, mert mindig feltölt. Nem is tudom mi lenne velem nélküled Drága Annamari! Várom, szeretlek, ölellek! :)

Sziasztok!

Nem felejtettem el a 100 Happy Days-t csak nyaraltam és nem vittem laptopot, telefonról pedig nem szeretek semmilyen tartalmat közzé tenni a blogon, mert máshogy néz ki a blogon, mint szerkesztésben. Szóval most pótlom.

#5

25.-én igaz mégnem nyaraltam, de bealudtam mielőtt megosztottam volna az 5. happy dayst. Aznap az volt, hogy végre megnéztem Alita, a harc angyala filmet. Egész jó volt, brutál technológiák vannak már a filmeknél! :) 

#6

Első nap: Hévizen voltunk, gyönyörű hely. Bátran ajánlom nektek az Aurora hotelt, meseszép, elegáns és szuper komfortos.

Lecuccoltunk utána mentünk egyet sétálni, körbe jártuk kicsit a hotel körül, hogy mi merre található, majd vacsiztunk. Ez a nap nem telt olyan pörgősen, csak ismerkedtünka várossal. 

Az aznapi happy a szállás volt, tényleg szuper volt! :)

#7

Második nap: Ezt a napot a fürdésnek szenteltük, Zalaszentgróton. Gyönyörű volt a víz, a hely, nagyon költői volt a táj. Szuperül lehetett barnulni, meg is kapott a nap, aminek nagyon örültem, hisz az utóbbi években annyit dolgoztam nyáron diákként, hogy fehér voltam, mint Moby Dick. Fürdés után délután elindultunk Keszthelyre, megnéztük a Festetics Kastély Kertjét, ami eszméletlenül csodálatos volt a szökőkútjával és a szemet gyönyörködtető virágoknak köszönhetően, még a fű is szép volt. Sétáltunk egy keveset, majd mire vissza értünk a szálláshoz elmentünk vacsizni egy kiadósat. 

Ebben a napban a legjobb a szép tájak voltak és a gyönyörű idő!!! :)

#8

Harmadik nap: Tekintve, hogy baromi meleg volt ezen a napon is fürödtünk, de a Hévizi fürdőbe csak max 4 órás jegyet tudsz venni. Ez a víz érdekességének köszönhető, mivel gyógy víz, tele van vitaminokkal és mindenféle ásványi anyagokkal. Nem hiába csak 20 percet lehet benne lenni egyszerre, majd amikor kijössz és megszárad a bőröd húzódik, mint a fene. Aki még nem volt és nem tud úszni, annak figyelmébe ajánlom a sétáló utcában levő boltokat, ahol tud úszógumit venni, ami fenttartja a vizen, mivel extra mély a tó és nem ér le merüléssel sem a lábad.:) 
Strandolás után lefürödtünk és elmentünk sétálni a környéken, öcsémnek volt egy zenész ismerőse, aki a közelben lakott, így ő elöbb elment, mint mi. Mire a család többirészével odaértünk az utcába, ahol zenéltek, már jó kis néző közönségük volt. Nagyon büszke voltam, hogy ennyire ügyes az öcsém és ilyen jól tud játszani, becsatlakozni és felvenni a ritmust annak ellenére, hogy nem a saját hangszerén játszott, hanem egy kölcsön kapott brácsán. Annyira jó volt nézni, ahogy a külföldiek megállnak, videóznak fényképeznek és pénzt dobálnak a csodálatos muzsikáért! :)
A zenélés végeztével beültünk vacsizni a közeli étterembe. Isteni volt a libamájjal és mozarellával töltött csirkemell párolt brokkolival és hasábburgonyával. Nyamiiii. :)

Az aznapi happy természetesen a finom kaja és drága öcsém zenélése volt! :)

#9

Negyedik napon már összepakoltunk reggel, mivel a szállást 10-ig el kellett hagyni. Elmentünk bőségesen reggelizni, majd útra keltünk Egregybe. Sajnos a pincészetek csak délután 2-3 óra között nyitottak, így esélyünk nem volt finom borocskát hozni haza. Így onnan Marcaliba vezetett utunk, mivel apukám szerette volna megnézni az ottani Baka katonai boltot. Az is szuper volt. 

A mai napi szépség pedig az volt, hogy kiolvastam a könyvet, amit magammal vittem, de nem tétlenkedem, már falom is a következőt. Imádok olvasni! :)

Off topic:

Kiváncsiságból még nyaralás előtt felregisztráltam egy társkeresőre. No nem mintha készen állnék egy kapcsolatra, sőt, most kifejezetten nincs is szükségem rá, de önbizalom növelőnek jelenleg tökéletes. Persze álmaimban nem gondoltam volna, hogy a friss exem haverja fog belájkolni ott, hogy tetszem neki. Kicsit vicces volt, mert nem tudtam, hogy vagy nem ismer fel vagy...
Mindegy is, képzeljétek majdnem volt egy randim is hévizen, de tekintve a pár sorral előbb leírtakat nem mentem végül, plusz a családommal voltam, így nem is lett volna helyén való, még ha nem is nehezteltek volna rám emiatt. Plusz még ha készen állnék is, igen nagy lenne a távolság és ezt neki is mondtam, hogy fájna a szívem, ha pl jól sülne el a randi, de mivel messze vagyunk így nincs keletje. A srác aranyos volt egyébként és megértette, azt nem mondom, hogy öszinte volt a mosolya hozzá. De hát ez van. 

By the way örülök neki, hogy végülis nem úgy ahogy terveztem, de eljutottam nyaralni. Még nyár előtt terveztem, hogy hova kivel merre hány méter, de nem úgy alakultak a dolgok és így nyár vége felé fel kellett fognom, hogy sajnos nem lesz közös nyaralás azzal, akivel szerettem volna menni. Mindegy, nem akarásnak nyögés a vége. Lényegtelen is pazarolni a szót. Nagyon jól éreztem magam, bevallom jobban, mint gondoltam, hogy fogom. Jó itthon lenni, örülök, hogy ilyen támogató és szerető családom van. Nem minden család tökéletes, mindenhol vannak veszekedések, de pont ezek ellenére hálás vagyok, hogy nekem ilyen család jutott!

Köszönöm! :)

Helloooo :)

Ma szuper nap volt, kész lettem a szobámmal, és még jutott időm varrni is. Elkészült a multi way dress, amit imádok. Két színből varrtam meg, egy pirosból és egy pöttyösből, hogy jól lehessen variálni, illetve azért is ,mert egy színből nem lett volna elég anyagom, mert olyan a szabásmintája. :D

Szóval mai nap boldogságom az ez a ruha:

Sziasztok!

Ma végre rávettem magam, hogy szanáljak a szobámban, most össze vissza van minden, de eddig 3 zsák ruhát/ anyagot vittem le a pincébe és még csinálom, nincs kész. Elhatároztam, hogy olyan szobám lesz, ami egy felnőtthöz illik! Csak azokat tartom meg, amiket használok. Rengetek régi parfümöt és ékszert dobtam ki, amik idejét múltak, vagy lejártak és a többi. Még sok munkám lesz vele, de egyszer cak a végére jutok. Sajnos az egyetem során sok olyan dolgot halmoztam fel, ami a kreatív ötleteimhez "egyszer majd jó lsz"de soha abüdös életben nem fogom használni! :D

Ma több boldogságom is volt. Egyik, hogy hívtak egy állásinterjúra, szóval szuper, mert úgy tűnik alakulnak a dolgok, aminek örülök, mert már jó lenne munkába állni. Hiába nem tudtam túl sokat pihenni exemnél, se miután hazaköltöztem tőle, jó lesz, mert pénzből élünk és már elfogyott a tartalékom. 

De a mai szépség, amit megláttam még is ez a kis bogár, ahogy ebben az érdekes kis virág fészekben napozik. :) Cuki!

Hello.

Nos, vannak olyan napok, mikor semmi extra nem történik velem, így piszok nehéz bármi pozitívat észrevenni. Ez a nap pont ilyen volt. Írhatnám, hogy jó volt, mert végre pihentem, vagy megpuszilgattam a macskáimat, de az mindennapos.

De legyen, a mai napban az volt a szép, hogy kellemes volt az idő, megjöttek a rendelt telefon tokjaim. Valamint van egy srác,  akivel születésnapom óta nagyon jól elbeszélgetek, aki most simogatja a lelkem, mert meg tud nevettetni hosszú idő után végre valaki.

Igazából elvagyok most a saját kis világomban, sodródom és majd lesz valahogy.Vissza jeleztek munkaügyben is, így remélem minden úgy alakul, ahogyan meg van írva. :)

Sziasztok! :)

Nos, rövid bevezető:

Ismét elhanyagoltam a blogot, elég nehéz időszakon vagyok túl (vagyok benne). Augusztus 20.-án szakítottam a szerelmemmel. Ez már a második esély volt, de van az a pont, amikor be kell látni, hogy ami nem megy, azt bizony nem kell erőltetni. Sok érzelem van bennem, bár a legtöbbször üresnek érzem magam és nem találom a helyem, de mégis vannak pillanatok, amikor feljön egy-egy emlék és akarva akaratlanul is kattogok, hogy mit rontottam el. Talán majd mesélek róla, kesőbbiekben, de lehet nem, mert nem akarok senkit sem leírni, hiszen még is csak együtt voltam 10 hónap 3 napot ezzel az emberrel.. Aki közelről ismer tudja a sztorit, aki nem arra meg talán nem is tartozik. Sokszor van bennem harag, amikor a negatív énem előjön és hibáztatom önmagam, de aztán észbe kap a pozitív énem és mondja shhh minden rendben ebből is tanultál, legközelebb jobban figyelsz a belső megérzéseidre. Mindenek felett azt hiszem jobb hosszútávon, ha megbocsájtok magamnak, hogy hagytam, hogy elfajuljanak a dolgok. De végülis az élet bizony olyan leckéket dob eléd, amiben hisz, hogy megtudod tanulni/ meg tudod oldani. Egy idő után ideje felfogni, hogy vannak dolgok, amik nem jók az embernek, így mindenképp jobb, ha kilép belőle és vessző helyett pontot rak a végére. Fáj fáj, de túl kell esni rajta.

A legtöbb szakítás után szuperül bele tudok esni egy mély gödörbe és az önmarcangolás csodás bugyraiba. Ez ellen azt találtam ki, hogy elkezdem a 100 Happy days kihívást, mint anno és minden napban keresek valami szépet, valami csodálatosat, még ha nem is jó a kedvem. Mert a jó jót vonz, a rossz pedig rosszat.

Jöjjön hát a mai:

Mai napban az volt a legjobb, hogy végre meg tudtam nézni a Dumbo mesét.
Varázslatos, kedves kis mese volt és, mint mindenen ezen is képes voltam sírni, mikor Dumbót elszakítják a mamájától. Mindent összevetve nagyon tetszett a mese. :)

Kislány korom óta álmodoztam a nagy szerelemről, arról, hogy milyen lesz, amikor majd megtalálom azt az embert, akivel leélhetem az életem. Mindig is sok boldogságot nevetést képzeltem ehez a vattacukormázas álomvilágképhez, ami a könyvek és a filmes klisék alapján belém ivódott. Még is valamit mindig rosszul csinálok és elcseszem ezt az egészet.

Tini lányként nagyon hamar szerelembe tudtam esni, nem kellett sok hozzá, csak pár kedves szó akár virtuálisan még az msn és a myvip korszakában. Nem kevésszer átverték a fejem, de valamilyen szinten ez jó is volt, mivel megerősödtem, de egyúttal be is zárkóztam saját magamba. Nehezen engedtem valakit közel magamhoz, megtiltottam magamnak, hogy szerelmes legyek megóvva ezzel saját magam. Ettől olyan szar, amikor a saját ígéretedet megszeged és még is megdobban az a bizonyos szív egy idő után. Mikor azt hinnéd, hogy már komolyabbra fordultak a dolgok, és kicsit elengedheted magad, kezdhetsz érezni a másik iránt, mert biztonságban érzed magad és akkor üt be a crack, átvágják a fejed ismételten. Semmi gond, ahogy mindig, úgy most is felállsz, három bőrt és két páncélt növesztesz magad köré, plusszba még egy falat is árokkal, biztos ami biztos. Innentől van az, amikor már nincs eleve benned bizalom, mindenkihez negatívan állsz hozzá, hogy úgy is átbassza a fejed. Ez után jön általában, amikor évekig szingli vagyok, senki sem jó, mindenki hibás. Pár randi, komoly dolog reményében elsült egyéjszakás kaland.

Belefáradtam. Nem kicsit, nagyon! Ugyanazok a klisék minden kapcsolat után. Összerakni magam, elfogadni a veszteséget, felállni. Újra megpróbálni, bízni valakiben, megismerkedni valakivel, boldognak lenni ( egy ideig) aztán jön a szar, a bizalmatlanság, a veszekedések, csalódás, kínlódás a szakítással. Vége. Ördögi kör újra és újra. Meguntam az ismerkedést, meguntam a sok bullshitet. Egy ember szeretnék, akivel boldog vagyok, akinek UGYANOLYAN fontos vagyok, mint fordítva. Aki a tenyerén hordoz és nem teher neki, ha elém kell jönnie találkozónkra. Aki néha figyelmes és meglep egy szál kókadt virággal, vagy eszébe jutottam és vesz nekem valami 100 forintos apróságot. Aki felvidít, ha rossz kedvem van. Aki ÖRÜL, ha esetleg egy fáradt nap után meglepem. Akinek ugyanannyi lenne eljönni hozzám, mint fordítva. Akinek mindig az eszében vagyok és keres magától, nem neked kell emlékeztetni, hogy hahó, én lennék a barátnőd, vagy mi. Aki nem fél felvállalni engem nyilvánosság előtt. Akivel csinálhatunk közös programokat és kimozdulhatunk a négy fal közül. Akinek nem elég, ha csak hétvégente egyszer lát. Akinek nem fáradtság, ha esetleg felhív egy héten többször. Akinek akkor is eszébe jutok, ha a barátaival van és szán rám 2 percet. Akinek legalább annyira fontos vagyok, mint a barátai...

Nekem is vannak szükségleteim, szükségem van szeretetre, szerelemre, arra, hogy meglegyek becsülve, hogy tiszteljenek nőként. Hogy fontosnak érezzem magam. Hogy valaki értem is megtegyen mindent, hogy valaki a kedvembe járjon. Elegem van már abból, hogy én teszek meg mindent a másikért. Néha olyan dolgokat is, amihez annyira nem füllik a fogam és még is megteszem, mert tudom, hogy a másik ettől boldog. 

Nem vagyok még túl öreg, de szeretnék a közeljövőben már családot, de ezt csak akkor tudom elképzelni, hogyha van egy normális éppkézláb kapcsolatom, ami biztos lábakon áll. Jelenleg úgy látom ez nincs meg. Már kezdem azt érezni, hogy nem is lesz meg. Nem való nekem kapcsolat, túl odaadó vagyok, túlságosan tudok szeretni, és túlontúl szeretek a másik kedvében járni. Ezt sajnos manapság nem becsülik, csak kihasználják, nem tudják ezt tisztelni a nőben. Tényleg kezdem azt hinni, hogy a ribancoké meg a főgenyóké a világ. Mert tényleg ez kell a csávóknak, hogy eltiporják őket, hogy semmibe vegyék őket, és egyből tudnak szerelmesek lenni, meg virágot hozni és tenyeren hordozni, hajnalba kelni, és a hőn áhított lány elé kimenni.

Inkább egyedül maradok, én "sajnos" nem tudok egy utolsó geci lenni azzal, akit szeretek, azzal, akivel együtt vagyok.

Én csak odaadni tudom a szívemet, szeretni tudok és megadni mindent, ami erőmból telik.

Ez.. ez vagyok én. Nem több, nem kevesebb.

Nem akarok már játszmázni, hogy csak akkor tudjak a másikból kihúzni valami érzelmet, ha bedobom a kártyát. Nem akarok sírni, emészteni magam, és újra és újra megpróbálni, hogy működjön. Nem akarok hónapokat, éveket elvesztegetni az életemből, egyszer majd talán jó lesz elven.

Miért olyan nehéz ez? Annyi, de annyi psziho könyvet olvastam, próbálok változtatni magamon, nem felvenni dolgokat, nem érzékenynek lenni. De NEM tudom meghazudttolni önmagam, egyszerűen képtelen vagyok fagyos lenni, és leszarni mindent.

Édes Istenem bárcsak működne végre az, amit szeretnék. Csak egyszerűen, gondok nélkül kölcsönösen szerelmesnek lenni. Csak ezt kívánom.

Sziasztok!

Sok mesélni valóm van, nem hiába tüntem el. Kezjük is az elején. LEDIPLOMÁZTAAAAAAM, igaz még júniusban, de azóta felpörögtek az események.

Meló

Eddig ugye egy sportruházati cégnél melóztam, nevezzük nevén a decathlonban. Imádtam ott melózni, de jött egy (akkor még jobbnak tűnő) munkalehetőség. Mivel augusztus végén lejárt a diák státuszom, így rendes munka után kellett volna néznem, de relatíve a nyakamba pottyant az állás. Egy fehérnemű boltot kellett vezetnem, török főnököm volt. Nos sosem voltam egy előítéletes arc, de nagyon csúnyán belenyúltam a levesbe első munkahelyemnek. Nyilván a törököknek( igen csúnya ez az általánosítás, na de mindegy) van egy tipikus parancsolgató stílusa. Én pedig nem tolerálom ezt, főleg,ha megspékeli egy kis kiabálással és hülyének nézéssel. Lényeg, hogy próbadiőn belül felmondtam, szeptember 23.-án, de nem engedtek el, köteleztek még egy hetet dolgozni, de apukám bejött, hogy ez nem így működik és csak így tudtam eljönni, mert fiatal nőként semmibe sem vettek. Egyébként azóta a mai napig sem kaptam kilépő papírt többszörös felszólítással sem, szóval muszáj lesz feljebb lépnem, mivel nem vesznek komolyan.

Lényeg, hogy azóta meglepően gyorsan sikerült elhelyezkednem egy másik fehérnemű boltban, ahol viszont szeretek dolgozni, vannak kollégáim és szuper a hely. Nyílván maximalista vagyok, egyből szeretnék mindent tudni, de időt kell adnom magamnak, hogy belerázódjak a dolgokba. Glamour napokat sikeresen túl éltem, kicsit rosszabbra számítottam. Egyébként ahhoz képest, hogy első glamourom volt én hoztam a legtöbb bevételt, nincs mese imádok pofázni és emberekkel foglalkozni, bár azért meglepődtem ezen. Nagyon nagyon oda kell figyelnem a kollégáimra, mivel oroszlán vagyok és szeretek irányítani, ez viszont egy csapatjáték és közös érdek minden. Szerintem egyébként nagyon szépen fejlődök és igyekszem mindent lejegyzetelni és megtanulni, hogy késöbbiekben profi eladóvá válhassak. Most biztos kérdezitek, hogy mi a francnak tettem le a diplomát, hogyha egy sima mezei eladónak megyek. Nos kérlek szépen tapasztalat nélkül nincsen semmi, nem jutsz egyről a kettőre. Itt megtanulhatom, hogy milyen eszközök kellenek ahhoz, hogy egy saját vállalkozást tudjak majd elindítani, plusz nem árt megjegyezni, hogy ehhez egy bizonyos tőke is fog kelleni. Sajnos a spórolással még vannak problémáim, muszáj megtanulnom, hogy hogyan kell, mert mindig mindent csontra kiszámolok és nem marad semmi. Az elv az megvan, nyilván, de ez is olyan szerintem, amibe bele kell rázódni. Már fizetek lakbért, bérletet meg telefont. Nos igen, hello nagybetűs élet. Na a munkáról ennyit.

Szereleeeeeem

Augusztus előtt elég sokat csalódtam pasikban, volt egy kínos randim, amiről, bármennyire kedves is volt a másik fél alig vártam, hogy menekülhessek. Visszamenekültem egy társkeresőre, de már nem tudtam komolyan venni, csak beszélgettem. Mivel a nevem kint volt, így igazából bárki meg tudott találni face-n. Így is történt. Írt egy kedves férfi nekem és elkezdtünk ismerkedni. Érdekes, mert eddig merőben másfajta embert kerestem, mint amilyen ő volt, de valahogyan még is az ujjai közé tudott csavarni a kedves mosolyával és békés személyiségével. Augusztus 24.-én kezdtünk el beszélgetni, majd nem sokkal később spontán augusztus 30.-án találkoztunk. Tettünk egy kis sétát a Margitszigeten, mivel épp alacsonyan volt a Duna, így le tudtunk sétálni olyan részekhez is, ahol alapvetően ellepi a víz a partot. Nagyon jól éreztem magam, szuper randi volt a maga egyszerűségével. Mivel szép volt a táj így készítettünk képeket, lett egy közös is, amit este kibeszéltünk, hogy úgy nézünk ki rajta, mintha már évek óta együtt lennénk. Itt egykicsit megdobbant a szívem, de a sok csalódás után még visszafogtam magam. Másnap is találkoztunk, majd pár hét elteltével azt vettem észre, hogy arra kelek fel, hogy ő simogatja az arcomat. Onnantól kezdve minden héten nála voltam. Lassan haladunk,ami számomra igen csak meglepő, nem ehhez a türelemhez vagyok szokva. De remélem pont ettől lesz ez más, mint a többi. Rég voltam már ennyire boldog. Tartozni valakihez nagyszerű érzés, még ha nincs is kimondva. Néha rossz ez a bizonytalanság, hogy akkor most mi is ez kettőnk között, de nem fogok siettetni semmit. Élvezem a pillanatot, azt, hogy vele lehetek. Tudjátok elég rég voltam szerelmes, és akkor is bekorlátoztam önmagam, hogy x ideig nem lehetek szerelmes, mert átcseszik a fejem. Mily meglepő ez itt most nem működött, csak bumm.. megtörtént akaratom ellenére.  Szeretek hozzá bújni, szeretem az illatát, azt a huncut mosolyát és ahogy megcsókol. Sokszor éreztem azt, hogy nem kellek senkinek sem (blogom 80%-a erről szól ugyebár :D), de most ez megváltozott. Úgy tud érinteni, ahogy senki más, azt érzem, hogy Ő az, amit badarság ilyen rövid időn belül kijelenteni, de ilyet még nem éreztem. Volt már jó pár fellángolásom, de ez más. Lehet naív vagyok, de ha így is van viselem a következményét majd. Szeretek vele lenni, mindig hozzá kell érnem és úgy bámulom sokszor, hogy lehet zavarba jön. Igyekszem visszafogni a túlzott szeretetemet, mert azzal el tudok riasztani bárkit, bár volt mikor nem sikerül kordában tartanom és ő még is ugyanúgy bújik hozzám. Élvezem, hogy nőként kezel és, hogy csinosnak talál, hogy odafigyel rám. Ijesztő, hogy tudja mikor akarok mondani valamit anélkül, hogy mondanám, és rákérdez, hogy mit szerettem volna mondani. Hozzám nagyon sok türelem kell, mivel a saját elmém néha túlkomplikálja a dolgokat és mindenbe többet látok bele, mint ami valójában. Igyekszem ezt a fajta viselkedésemet fejleszteni, mert javarészt emiatt is mentek tönkre a kapcsolataim, részben pedig, mert kurvajó megérzéseim vannak, csak elnyomtam őket. Előző kapcsolataimban rendszerint szégyelltek ( legalább is ez jön le abból, hogy soha nem mentünk sehova, csak a 4 fal között mozogtunk.) Így nekem olyan szinten jól esett az, hogy bemutatott a kollégáinak, majd reggel az apukájának és a héten pedig a családja többi részének, mintha megkérték volna a kezem. Jó érzés, hogy nem csak a lakásban gubbasztunk, hanem elmegyünk sétálni, vagy beülünk egy cukrászdába, bármi. Sohasem voltak extra kívánságaim, nem vagyok az a tipusú nő, aki pénzért lehúzza a másikat, bárminek tudok örülni, egy falevélnek is. :) Öröm minden perc vele. Hiszem, hogy minden úgy alakul és ott vagyok ahol lennem kell. 

Fogyás

Aki ismer tudja, hogy nagyon elengedtem magam és meghíztam. Erre 2018.januárjában jöttem rá úgy Isten igazán, mikor már fájt minden mozdulat, attól leizzadtam, ha lejöttem a lépcsőn, és nem jött rám semelyik ruhám. Itt még ellébecoltam a szarban, egészen addig, amikor is kíváncsiságból ráálltam a mérlegre és 119.9kg-ot mutatott áprilisban. Na ott, és akkor olyan szinten megzuhantam, hogy 100 gramm híján annyi kiló vagyok, mint apám, hogy muszáj voltam kezelésbe venni a testem. Először nekiálltam számolni a kalóriát egy napi 1500 kcal deficittel. Itt elég szépen el kezdett lefelé indulni a súlyom, de mivel a makró értékek jó szarok voltak ezzel az étrenddel, így egy idő után megállt a menet. Ekkor jött velem szembe megint a lifetilt, és a Közösfogyás program. Ez arról szólt, hogy, ha vállalod az arcod ahhoz, hogy lemérjék a súlyod, a centijeidet és készítsenek rólad képeket 4 hónapon keresztül, és természetesen fogysz is, akkor bekerülsz egy nyeremény játékba, ahol 500.-illetve 100. ezer a nyeremény. Természetesen, mivel részt vettem kaptam ingyen étrendet, amit júliustól kezdtem 113.9 kg-al. Szeptember végére 103,7kg-al fejeztem be a programot, ami 10,2 kg-os fogyás volt 4hónap alatt. Voltam mély ponton többször is, de nem adtam fel. Mai nappal mensi után 100.9kg vagyok. Idei célom 100 alá menni, ami azt jelentené,hogy 4 éve nem voltam 100kg alatt! Sosem voltam túl kitartó a fogyásban, mert mindig visszahízvtam a leadott kilk dupláját, vagy tripláját a szar pár hetes diétákkal és adtam egy jó kis bikázást a jojo effektusnak. Ennek mára vége, mert életmódot váltottam és figyelek arra, hogy mit és mennyi kalóriát eszek, illetve a makroértékekre is. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincsen csalás, de nem mindennapos és nem mindig. Megtörtént a botlás onnantól, mintha mi sem történt volna folytatni kell az életmódot és nem fog visszajönni a kiló.

Aki kiváncsi meglesheti a fogyis adatlapomat:
https://kozosfogyas.lifetilt.hu/profile/975e1e98f62957a90dbd0ebfdf5f83ba

Jól esett, hogy sokan írtatok kedves szavakat, és bátorítottatok engem a célom felé. Ezt köszönöm nektek! 

Ami a legjobban esett pedig, hogy motiválhattalak benneteket és többen is elkezdtétek az általam írt diétát és sokat kérdezgettek, hogy hogyan, meg mint kezdjetek neki. Ahogy eddig is, úgy most is bármi kérdés van nagyon szívesen segítek mindenkinek, csak dobj rám egy privátot :)

Lelki fejlődés

Utóbbi időben nagyon sok pszichológiai könyvet olvastam, ami befolyással van az életemre. Sokkal jobban figyelek arra,hogy hogyan szólítom meg magam, a belső énem, hogy hogyan gondolkodok dolgokról. Igyekszem mindent sokkal pozitívabban látni, hogy bevonnzam a pozitívat. Eddig nagyon jól megy, sikrül amiket elterveztem, rendben van most minden.  Maradjon is így. :)

Könyvek:

Kerner Tibor: Nonstop önbizalom

Kerner Tibor: Sziklaszilárd önbecsülés

Kerner Tibor: Harmonikus párkapcsolat

Csernus Imre: A férfi

Csernus Imre: A nő