Sziasztok!

Sok mesélni valóm van, nem hiába tüntem el. Kezjük is az elején. LEDIPLOMÁZTAAAAAAM, igaz még júniusban, de azóta felpörögtek az események.

Meló

Eddig ugye egy sportruházati cégnél melóztam, nevezzük nevén a decathlonban. Imádtam ott melózni, de jött egy (akkor még jobbnak tűnő) munkalehetőség. Mivel augusztus végén lejárt a diák státuszom, így rendes munka után kellett volna néznem, de relatíve a nyakamba pottyant az állás. Egy fehérnemű boltot kellett vezetnem, török főnököm volt. Nos sosem voltam egy előítéletes arc, de nagyon csúnyán belenyúltam a levesbe első munkahelyemnek. Nyilván a törököknek( igen csúnya ez az általánosítás, na de mindegy) van egy tipikus parancsolgató stílusa. Én pedig nem tolerálom ezt, főleg,ha megspékeli egy kis kiabálással és hülyének nézéssel. Lényeg, hogy próbadiőn belül felmondtam, szeptember 23.-án, de nem engedtek el, köteleztek még egy hetet dolgozni, de apukám bejött, hogy ez nem így működik és csak így tudtam eljönni, mert fiatal nőként semmibe sem vettek. Egyébként azóta a mai napig sem kaptam kilépő papírt többszörös felszólítással sem, szóval muszáj lesz feljebb lépnem, mivel nem vesznek komolyan.

Lényeg, hogy azóta meglepően gyorsan sikerült elhelyezkednem egy másik fehérnemű boltban, ahol viszont szeretek dolgozni, vannak kollégáim és szuper a hely. Nyílván maximalista vagyok, egyből szeretnék mindent tudni, de időt kell adnom magamnak, hogy belerázódjak a dolgokba. Glamour napokat sikeresen túl éltem, kicsit rosszabbra számítottam. Egyébként ahhoz képest, hogy első glamourom volt én hoztam a legtöbb bevételt, nincs mese imádok pofázni és emberekkel foglalkozni, bár azért meglepődtem ezen. Nagyon nagyon oda kell figyelnem a kollégáimra, mivel oroszlán vagyok és szeretek irányítani, ez viszont egy csapatjáték és közös érdek minden. Szerintem egyébként nagyon szépen fejlődök és igyekszem mindent lejegyzetelni és megtanulni, hogy késöbbiekben profi eladóvá válhassak. Most biztos kérdezitek, hogy mi a francnak tettem le a diplomát, hogyha egy sima mezei eladónak megyek. Nos kérlek szépen tapasztalat nélkül nincsen semmi, nem jutsz egyről a kettőre. Itt megtanulhatom, hogy milyen eszközök kellenek ahhoz, hogy egy saját vállalkozást tudjak majd elindítani, plusz nem árt megjegyezni, hogy ehhez egy bizonyos tőke is fog kelleni. Sajnos a spórolással még vannak problémáim, muszáj megtanulnom, hogy hogyan kell, mert mindig mindent csontra kiszámolok és nem marad semmi. Az elv az megvan, nyilván, de ez is olyan szerintem, amibe bele kell rázódni. Már fizetek lakbért, bérletet meg telefont. Nos igen, hello nagybetűs élet. Na a munkáról ennyit.

Szereleeeeeem

Augusztus előtt elég sokat csalódtam pasikban, volt egy kínos randim, amiről, bármennyire kedves is volt a másik fél alig vártam, hogy menekülhessek. Visszamenekültem egy társkeresőre, de már nem tudtam komolyan venni, csak beszélgettem. Mivel a nevem kint volt, így igazából bárki meg tudott találni face-n. Így is történt. Írt egy kedves férfi nekem és elkezdtünk ismerkedni. Érdekes, mert eddig merőben másfajta embert kerestem, mint amilyen ő volt, de valahogyan még is az ujjai közé tudott csavarni a kedves mosolyával és békés személyiségével. Augusztus 24.-én kezdtünk el beszélgetni, majd nem sokkal később spontán augusztus 30.-án találkoztunk. Tettünk egy kis sétát a Margitszigeten, mivel épp alacsonyan volt a Duna, így le tudtunk sétálni olyan részekhez is, ahol alapvetően ellepi a víz a partot. Nagyon jól éreztem magam, szuper randi volt a maga egyszerűségével. Mivel szép volt a táj így készítettünk képeket, lett egy közös is, amit este kibeszéltünk, hogy úgy nézünk ki rajta, mintha már évek óta együtt lennénk. Itt egykicsit megdobbant a szívem, de a sok csalódás után még visszafogtam magam. Másnap is találkoztunk, majd pár hét elteltével azt vettem észre, hogy arra kelek fel, hogy ő simogatja az arcomat. Onnantól kezdve minden héten nála voltam. Lassan haladunk,ami számomra igen csak meglepő, nem ehhez a türelemhez vagyok szokva. De remélem pont ettől lesz ez más, mint a többi. Rég voltam már ennyire boldog. Tartozni valakihez nagyszerű érzés, még ha nincs is kimondva. Néha rossz ez a bizonytalanság, hogy akkor most mi is ez kettőnk között, de nem fogok siettetni semmit. Élvezem a pillanatot, azt, hogy vele lehetek. Tudjátok elég rég voltam szerelmes, és akkor is bekorlátoztam önmagam, hogy x ideig nem lehetek szerelmes, mert átcseszik a fejem. Mily meglepő ez itt most nem működött, csak bumm.. megtörtént akaratom ellenére.  Szeretek hozzá bújni, szeretem az illatát, azt a huncut mosolyát és ahogy megcsókol. Sokszor éreztem azt, hogy nem kellek senkinek sem (blogom 80%-a erről szól ugyebár :D), de most ez megváltozott. Úgy tud érinteni, ahogy senki más, azt érzem, hogy Ő az, amit badarság ilyen rövid időn belül kijelenteni, de ilyet még nem éreztem. Volt már jó pár fellángolásom, de ez más. Lehet naív vagyok, de ha így is van viselem a következményét majd. Szeretek vele lenni, mindig hozzá kell érnem és úgy bámulom sokszor, hogy lehet zavarba jön. Igyekszem visszafogni a túlzott szeretetemet, mert azzal el tudok riasztani bárkit, bár volt mikor nem sikerül kordában tartanom és ő még is ugyanúgy bújik hozzám. Élvezem, hogy nőként kezel és, hogy csinosnak talál, hogy odafigyel rám. Ijesztő, hogy tudja mikor akarok mondani valamit anélkül, hogy mondanám, és rákérdez, hogy mit szerettem volna mondani. Hozzám nagyon sok türelem kell, mivel a saját elmém néha túlkomplikálja a dolgokat és mindenbe többet látok bele, mint ami valójában. Igyekszem ezt a fajta viselkedésemet fejleszteni, mert javarészt emiatt is mentek tönkre a kapcsolataim, részben pedig, mert kurvajó megérzéseim vannak, csak elnyomtam őket. Előző kapcsolataimban rendszerint szégyelltek ( legalább is ez jön le abból, hogy soha nem mentünk sehova, csak a 4 fal között mozogtunk.) Így nekem olyan szinten jól esett az, hogy bemutatott a kollégáinak, majd reggel az apukájának és a héten pedig a családja többi részének, mintha megkérték volna a kezem. Jó érzés, hogy nem csak a lakásban gubbasztunk, hanem elmegyünk sétálni, vagy beülünk egy cukrászdába, bármi. Sohasem voltak extra kívánságaim, nem vagyok az a tipusú nő, aki pénzért lehúzza a másikat, bárminek tudok örülni, egy falevélnek is. :) Öröm minden perc vele. Hiszem, hogy minden úgy alakul és ott vagyok ahol lennem kell. 

Fogyás

Aki ismer tudja, hogy nagyon elengedtem magam és meghíztam. Erre 2018.januárjában jöttem rá úgy Isten igazán, mikor már fájt minden mozdulat, attól leizzadtam, ha lejöttem a lépcsőn, és nem jött rám semelyik ruhám. Itt még ellébecoltam a szarban, egészen addig, amikor is kíváncsiságból ráálltam a mérlegre és 119.9kg-ot mutatott áprilisban. Na ott, és akkor olyan szinten megzuhantam, hogy 100 gramm híján annyi kiló vagyok, mint apám, hogy muszáj voltam kezelésbe venni a testem. Először nekiálltam számolni a kalóriát egy napi 1500 kcal deficittel. Itt elég szépen el kezdett lefelé indulni a súlyom, de mivel a makró értékek jó szarok voltak ezzel az étrenddel, így egy idő után megállt a menet. Ekkor jött velem szembe megint a lifetilt, és a Közösfogyás program. Ez arról szólt, hogy, ha vállalod az arcod ahhoz, hogy lemérjék a súlyod, a centijeidet és készítsenek rólad képeket 4 hónapon keresztül, és természetesen fogysz is, akkor bekerülsz egy nyeremény játékba, ahol 500.-illetve 100. ezer a nyeremény. Természetesen, mivel részt vettem kaptam ingyen étrendet, amit júliustól kezdtem 113.9 kg-al. Szeptember végére 103,7kg-al fejeztem be a programot, ami 10,2 kg-os fogyás volt 4hónap alatt. Voltam mély ponton többször is, de nem adtam fel. Mai nappal mensi után 100.9kg vagyok. Idei célom 100 alá menni, ami azt jelentené,hogy 4 éve nem voltam 100kg alatt! Sosem voltam túl kitartó a fogyásban, mert mindig visszahízvtam a leadott kilk dupláját, vagy tripláját a szar pár hetes diétákkal és adtam egy jó kis bikázást a jojo effektusnak. Ennek mára vége, mert életmódot váltottam és figyelek arra, hogy mit és mennyi kalóriát eszek, illetve a makroértékekre is. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincsen csalás, de nem mindennapos és nem mindig. Megtörtént a botlás onnantól, mintha mi sem történt volna folytatni kell az életmódot és nem fog visszajönni a kiló.

Aki kiváncsi meglesheti a fogyis adatlapomat:
https://kozosfogyas.lifetilt.hu/profile/975e1e98f62957a90dbd0ebfdf5f83ba

Jól esett, hogy sokan írtatok kedves szavakat, és bátorítottatok engem a célom felé. Ezt köszönöm nektek! 

Ami a legjobban esett pedig, hogy motiválhattalak benneteket és többen is elkezdtétek az általam írt diétát és sokat kérdezgettek, hogy hogyan, meg mint kezdjetek neki. Ahogy eddig is, úgy most is bármi kérdés van nagyon szívesen segítek mindenkinek, csak dobj rám egy privátot :)

Lelki fejlődés

Utóbbi időben nagyon sok pszichológiai könyvet olvastam, ami befolyással van az életemre. Sokkal jobban figyelek arra,hogy hogyan szólítom meg magam, a belső énem, hogy hogyan gondolkodok dolgokról. Igyekszem mindent sokkal pozitívabban látni, hogy bevonnzam a pozitívat. Eddig nagyon jól megy, sikrül amiket elterveztem, rendben van most minden.  Maradjon is így. :)

Könyvek:

Kerner Tibor: Nonstop önbizalom

Kerner Tibor: Sziklaszilárd önbecsülés

Kerner Tibor: Harmonikus párkapcsolat

Csernus Imre: A férfi

Csernus Imre: A nő