Utóbbi időben ismét eltűntem a blogomról, kicsit felborult az életem. Sokat dolgoztam, mellette pedig a diploma évemet nyomtam le a torkomon. Elfáradtam, de megérte. A belemet is kidolgoztam, de meg lett az eredménye, négyes diplomát tettem. Nem a legjobb, bevallom kicsit jobbra számítottam, de ilyen az élet, kellett volna még valami plusz, de semmi gond, tovább léptem.

Munka

Egy sportruházati cégnél dolgozom, hogy nevén szólítsam nem máshol, mint a decathlonban. Imádok itt dolgozni, még ha csak diákként is. Szívesen jönnék ide rendesbe is dolgozni állandósként, a gigszer csak annyi, hogy egy olyan szövetkezettel kaptam meg ezt a munkát, ahol finom módon az én szerződésemben nincsen benne az, hogy ha kilépek is, fél évig nem dolgozhatok ugyanott. A probléma csak annyi lenne ezen felül, hogy augusztusban megszűnik a jogviszonyom, így lőttek a tökéletes melómnak is. Ha dolgoztatok már olyan helyen, ahol érzed, hogy szeretnek, ahol összetartó csapat van, akkor ez az. Motiválnak /bíztatnak a munkatársaim és ennél jobb munkahely a világon nincsen. Nem csak kedves kollégákra, hanem barátokra leltem, és még ha rövid ideig dolgoztam is itt, sosem fogom tudni meghálálni ezt nekik.

Szerelem

Úgy tűnt végre rám talált a szerelem is, már majdnem hogy úgy éreztem az is vagyok, de sajnos tényleg minden csoda három napig tart. Igazából lehet, csak túl gondolom az egészet mindig. Pedig a távolságon kívül szinte minden smakkolt. Magas volt, kedves, humoros. Minden reggel az ő kedves szavaira keltem fel, hogy érdeklődött irántam. Tegnap ez megszűnt, én írtam rá, de érezhető volt, hogy nem akar velem beszélni, kitörölte az összes képünket is, mondta. (videochat közben lehet képet készíteni). Szóval nekem ez egy hatalmas pofon volt most. Sikeresen beleéltem magam, de hát ilyen ez a karma. Igazából nem tudom sírjak-e vagy nevessek, bár inkább az előbbi hangulat veszi magát úrrá rajtam, holott tudom, hogy pasi után sosem sírunk. Ma már meg sem kockáztattam, hogy keressem, szerintem egyértelmű, hogy számára nem voltam olyan fontos, mint fordítva. Most lett volna júliusban az első randink, de ahogy látom ennek lőttek, pedig már a szüleimnek is beszéltem róla, ami így még szarabb érzés. A leggázabb az, hogy nagyon szívesen ráírnék, hogy:

„Gondolom akkor, most ennyi volt köztünk ez a bimbózó valami.. Sejtettem pár napja, hogy valami nem stimmel, de ha rákérdeztem csak hárítottál. Nem tudom hol romlott el, de sajnálom, hogy így alakult. Nagyon reménykedtem, hogy végre megtaláltam a másik felem, azt, akit egész életemben kerestem. Úgy tűnt végre sikerült, de látom nem egyek voltak a gondolataink és én többet képzeltem bele, mint te. Mindenesetre köszönöm a boldog perceket, a sok mosolygást, a kamerában való bolondos órákat, amiket együtt töltöttünk. Akkor..további minden jót neked, remélem megtalálod azt, akire te vágysz, és bejönnek a számításaid.”

Igen full csöpögős, bő nyállal és 6x tarkón vágnám magam miatta, ha elküldeném. Nyilván nem fogom, túl büszke vagyok, de titkon azt várom még írni fog, még ha érzem is, hogy összeszorul a szívem és nem fog. Mindenesetre tényleg feldobta a napjaimat és jól éreztem magam mellette, ez hiányozni fog. De ahogy mindig, most is felállok, de előtte kell egy kis depi én idő.

Most viszont megyek, mert vár a munka, majd jelentkezem.

Halihoo!

Ismét rég írtam, tudjátok szakdolgozat, diplomamunka, nyelvvizsga és melók együtt nagyon királyul elfoglalják az időmet.

Mindemellett bevallom azért jutott párszor idő magamra is és elmentem randizni is. Voltam a Salvatore barban, ahol még nem jártam, valamint a szokásos Place-ben. ( Pénztárcám kedveli ezt! :D ) Moziztam, voltam a Vasarely Múzeumban és sikerült végre valahára a láthatatlan kiállításra is eljutnom az egyik randipartnerem által. Nagyon király volt! Úgy gondoltam ennyi belefér. Két éve vagyok szingli ugyebár, más sem igazán volt, úgy voltam vele egy kis szórakozást megérdemlek. Jól éreztem magam, mondjuk egyikből sem lett semmi. A mostani pasiknak sajnos szerintem elég sok vagyok habitussal meg a dumámmal együtt és megeszem őket reggelire. :D De sebaj, mindegyik randiból rohadt jókat lehet tanulni. Régebben totál letörtem, ha nem sikerült jól, vagy nem történt semmi lényeges, most már csak élvezem. Megadom mindenkinek az esélyt, aztán vagy eljátsszák, vagy nem. Utóbbi esetekben is így volt. Nem kötöttem soha az ebet a karóhoz, tisztasor, hogy egyből nem lesz komoly kapcsolat semmiből, mert azt két fél alakítja. De naná mindig kifogom azokat, akiknek a komoly kapcsolatból a testiség rész érdekes csak, de az hosszútávon, persze kötetlenül és kapcsolat nélkül. Nyílván. Mi a franc van a világgal? Komolyan ennyit láttok egy nőben, hogy hopp van egybankkártya leolvasó a lába közt, elhalmozzátok minden sz@rral és szétnyílik az a bizonyos láb? Jó oké tisztában vagyok vele, hogy van pár ilyen sorstársam a konkurenciában, de azoknak általában szilikon van a mellkasán és annyi vakolat van rajtuk, hogy Van Gogh megirigyelné.

Én és a smink is egyébként jó barátok vagyunk, de ettől független szeretek smink nélkül is lenni, ami nem biztos, hogy a legizgatóbb látvány egy pasi számára, de tádáááám ez is én vagyok. :))

Jó nagy hátsóm is van mellé és egy kényelmes haspárnám. Mindemellett hatalmas szívem van, imádok adni, szeretni és hűséges is vagyok. De ezek manapság nem értékek a pasik számára.

Nem baj. Van két macskám, szóval a macskásnéni poszt adott, ha mást nem.

Nem fogom pár díszhuszár miatt meghazudtolni magam és belelépni egy amúgy is kudarcra utalt kapcsolatba csak azért, hogy elmondhassam, hogy uh uh van egy pasim. Francokat barátom. Magas a léc, de valaki csak magasugró, ha nem ez van. Azt amit én tudok nyújtani aztel is várom a másiktól is. Egy kapcsolat akkor kapcsolat, ha mindkét fél egyaránt fektet bele munkát. Eddig én fektettem 110%-ot a másik 10-et! Kössz, kitörölhetem vele a seggem. Nem adom alább. Ennyi.

Na de, hogy ne legyen ennyire negatív hangvételű ez a kis szösszenet, igazából gondoltam megosztok egy nagyon jó kis titkot, hogy ha nem sikerült egy randi, akkor mivel vigasztalom magam.

*Dobpergés*

Emlékeztek még gyerekkorunk facebookjára, a myvipre? Vannak kis cuki emberkék, akik nem törölték ezt a kis profilkát.(Én sem, direkt.)
Ha rossz kedvem van, vagy kiváncsi vagyok valakire lecsekkolom és mosolygok egy jót, hogy mennyit változtunk. Lehet szemét dolog, de engem is folyamatosan csekkolnak le az emberkék amúgy. Durva, hogy van aki ezt még mai napig rendszeresen használja. :D

Na drágaszágok, ennyi lett volna a mai kis szösszenet.

Majd jelentkezem, csók. :))

Sziasztok!

Anno mondtam, hogy írom már egy ideje a saját kis regényemet/ könyvemet. Nos folytattam, így most kicsit rákapcsotam és ahogy van egy kis időm folytatom fejezetenként. Ezek a fejezetek itt nem úgy vannak, mint egy rendes könyvben, egy fejezet pár oldalnak felel meg itt. Ha van kedvetek olvassatok bele! :) Nézzétek el, ha vannak benne hibák, nem vagyok tökéletes, valamint általában hajnalban írom, mert akkor van egy kis időm. (Már ha van)

Egy kis előzetes:

Zoé egy átlagos egyetemista, aki úgy képzeli el életét, hogy diploma után felépíti karrierjét, majd barátjával Robbie-val összeköltözve éli le az életét.

Diplomaosztó utáni csajos este megváltoztatja az életét, mikor egy taxiba ül Max Craserrel a munkamániás milliomos vállalkozóval. Bármennyire is próbálja távoltartani tőle magát, mindig felbukkan kegyeit keresve. De akár mennyire is tagadja titkon ő is vonzódik Crasserhez.

Rájön, hogy Robbie talán nem őszinte vele és az egész kapcsolatuk egy hazugság volt. Zoé elbizonytalanodik.
Max-et, vagy Robbie-t választja?
Vajon megéri-e feldobni a kapcsolatot a titokzatos férfiért?

Valamint a link, ahol megtaláljátok:

https://www.wattpad.com/myworks/130001727-jane-r-a-szabadság-ára ---> KATT RÁ. :)

Sziasztok!

Ezt a bejegyzést, akkor kezdtem el írni, mikor Menyuskám felment az örök vadászmezőkre, de mivel mindig elbőgtem, (ahogy most is) nem tudtam folytatni. Most viszont, ha sírva is, de megírtam végleg a történetét.

Előljáróban:

Menyuskánál diagnosztizáltak 2016. november 3.-án daganatot, ami egy golflabda méretű volt. Ezt aznap le is szedték neki. Doki azt mondta fölösleges ct-tcsináltatni, mert, ha kiújúl, akkor szinte biztosak lehetünk benne, hogy rossz indulatú, ha nem, akkor viszont reméljük sokáig él majd még. Sajnos az előbbi történt és januárra több, mint háromszorosára nőtt vissza a daganat. Ezt az orvos már nem szedte le, mert nagyon kockázatos lett volna a műtét, plussz, mivel rossz indulatú, így még nem is regenerálódik a kis szervezete, de már valószínűleg sejtszinten kiújult volna az egész daganat. Szarházi egy rohadék ez a betegség embereknél is, nem hogy egy védtelen állatkánál. az akkori orvos, akinél műtöttük antibiotikumot adott és immunerősítőt, egészen februárig jó volt, aztán a daganat a felszínre tört és kifekélyesedett a kis pocakja, ahol szinte egy nyílt seb keletkezett ez által. Ezt betadinnal kezeltem, de szegénykém lenyalta, sosem türte az idegen dolgokat magán. A doki , mikor vissza vittem le sem kezelte a sebét, csak adott ismét egy jóval szarabb ízű antibiotikumot, amitől a cicám már a szagától is rosszul volt. Ezekben az időkben még úgy ,ahogy evett és tejecskét ivott, amibe belecsempésztem mindig az immunerősítőt és szépen ellefetyelte! :) Március elején már kegyetlen rosszul volt szegény elkezdett nem enni.

Ekkor találkoztam a buszon hazafele egy kedves ismerősömmel, aki ajánlott egy másik dokit gyömrőn. Ez kedd volt február 28. másnap sajnos nem tudtam felhívni, mert dolgom volt, ezért csütörtök reggel kerestem fel, hogy ránézne-e a cicámra. Nem volt semmi bajom a másik dokival, annak ellenére, hogy nagyon sok rosszat hallottam róla. Nyilván az, hogy nem túl steril a környezet, amiben dolgozik adott volt. Amikor bementél a rendelőbe megfulladtál a szagtól. Nos, mivel konkrétan lemondott a cicámról egy sajnálom remélem sokáig fog élni szöveggel, így érthető mért kaptam az alkalmon, hogy felkeressek egy másik dokit.

Menyuska olyan, mintha a gyerkem lett volna. Csütörtökön el is vittem és a másik doki egyből kezelésbe vette. Tudjátok min lepődtem meg? Minden steril volt. Nem volt kellemetlen szag, kedves volt a doki. Szeretettel és tiszta szívvel nyúlt a kis cicámhoz. Nagyon jól felszerelt kis helysége volt a doktor úrnak, volt benne röntgen és egy vérkép gépe is volt. Egyből vért is vett a cicámtól és csak azután(!!!!) kezdte el kezelni őt. Kapott antibiotikumot, immunerősítőt vitaminokat és betettek neki egy kanült is, amiben kapott egy kis vitamint és folyadékot. Tudjátok mi esett a legjobban? Az, hogy Menyuska ennél a dokinál nem félt! Olyan büszke voltam rá, mivel nyugodt volt és nagyon türelmes, mikor kapta a szurikat és az infúziót egy nyikkanást sem hallottam tőle. Az én bátor cicám!  Ettől a naptól kezdve vasárnap kivételével mindennap vittem infúzióra a drágámat, úgy tűnt javul az állapota a kaja fecskendőt meg tudtam etetni vele és néha egy két ropogtatni valót is elfogadott a jutalomfalatból, ami mondjuk nem egy nagy adag. De továbbra sem evett rendes kaját, pedig a kedvenceit adtuk neki, csirkehusi, májkrém, tejföl, sonka, szalámi, de semmit nem evett meg. Mindennap hányt szegénykém olyan színüt, mint az infúzió. Tudjátok sosem volt ő egy kimondottan bújós macska, leginkább 1-2 éve mondanám azt, hogy kicsit jobban elviseli, ha mi akarjuk megtyutyulgatni és nem önszántából jött ide.

A novemberi műtétje után én voltam fent vele hajnalban végig, figyeltem ne rágja magát, melegen tartottam, figyeltem kényelmesen feküdjön, ha pisilnie kellett kivittem, mert nem mindig ért ki magától és bepisilt. Kegyetlen volt hallani, ahogy fáj neki a sebe és keseredetten nyávog. Azt hiszem ez volt az ő életében a második olyan pillanat, amikor feltétel nélkül számíthatott rám. Az első az volt mikor szült a drágám és én segítettem neki és nyugtatgattam, akkor még drága mamámmal voltunk a bábák. Ez a kettő dolog mérföldkő volt a kapcsolatunkban, hisz sokkal jobban jött oda hozzám és az évek során meghálálta a segítségemet. Bármi problémám volt mindig ott volt ő is nekem és elvette a figyelmet arról, amiről gondolkodtam, mert odajött és bújt dorombolt nekem,hogy rá figyeljek és ne másra!

Visszatérve a témára azt hiszem ki merem jelenteni, hogy ezek miatt hozzám kicsit mindig közelebb ált Menyuska. Az utolsó egy hétben, mivel mindig én vittem a dokihoz már nagyon bújt hozzám éreztem fél és szenved és igényli a bátorításomat. Mindig ott voltam neki! Simogattam és mindennap elmondtam mennyire szeretem és, hogy milyen bátor kiscica ő. A legszebb a világon! Sokat aludt velem, mellettem. Március 14.-én kivették a kanült, mert már egy hete benne volt és szegénynem elgémberedett a lábacskája. Március 16.-án és 17.-én kapott még erősítő injekciókat. Az utóbbi napon vett tőle ismét vért és csinált egy labort. Szegénykémből még egy fél deci vér sem jött már! A laborja ugyanolyan volt, mint egy hete, de mondta, hogy annak ellenére, hogy az eredmény jónak számít, nem eszik már két hete, ami baj, mert ebből látszik, hogy fájdalmai vannak és emészti fel a daganat. Szegénykém már ugrani sem tudott csak kb. vonszolta magát, de édesemnek arra mindig volt ereje, hogy az emeletre feljöjjön a lépcsőn.  Emlékszem, hogy mindig lehagyott, ha egyszerre indultunk el és ő ért fel hamarabb. Megkérdeztem a dokit, hogy ő a helyembe mit tenne. Azt mondta nem döntheti el helyettünk, de lassan készüljünk fel a legrosszabbra és, ha gondoljuk és döntöttünk holnap (március 18.) bent van reggel 9-ig. Tudjátok imádtam a cicámat, ő volt nekem az első. Előtte nem is szerettem a macskákat és láss csodát. Elvégezte a feladatát.

Aznap éjjel egy szemhunyásnyit sem aludtunk, se én, se Menyus. Ott pihent mellettem, simogattam, ha kimentem wc-re utánam jött és utolsó erejével is megszeretgette a zoknis lábamat. Mindig ezt csinálta, csak bújt és bújt, a lábamhoz, a kezemhez, amihez ért, én meg zokogtam és simogattam puszilgattam. Egyik órában elbóbiskoltam, majd arra keltem, hogy utolsó erejével még felugrott az ablak párkányra, ahogy régen és kapart egyet, mintha ki akarna menni. Mindig ezt csinálta erre keltem fel éjjel és akkor tudtam, hogy ki- vagy be szeretne menni. Még egy utolsót kapart a tapétán is megemlékezve kiskoráról, mikor is szétszedte a felső emeleti frissen felragasztott tapétát, noha volt kaparófája. Már éjszaka elkezdte az idő is siratni őt. Reggel is csepegett az eső. Idő volt. Megszeretgettem, simogattam és odavittem a macskabörtönhöz. Annyira okos volt, magától bement egy szó nélkül! Az utcán végig menve nézelődött és nyávogott egyet, elköszönt! Buszon is nyávogott egyetés rám nézett a kis szemével. Minden benne volt! Az orvoshoz érve még simogattam, majd kivettem magamhoz húztam, hogy ne legyen olyan hideg az asztal,amire rá kellett rakni. Az orvos először egy altató szurit adott neki, amitől megnyugodott, majd beadta az utolsó halálos szurit is neki. A kezemben tartottam a kis fejecskéjét és simogattam, ott halt meg a kezeim között. Drága kicsi szivem. Egy részem vele halt meg. A doktor bácsi vissza rakta a macskaböribe és hazahoztuk eltemetni őt.

Tudjátok volt egy kedvenc orgona fája, ott kapargászott télen nyáron. Ha hazajöttünk iskolából, vagy munkahelyről jött elénk, mint egy kiskutya és köszönt azzal, hogy kapargányta a fa törzsét és közben ránk nézett, majd elénk szaladt egy kis simiért. Sosem fogom őt elfelejteni.  Annyi emlékem és képem van róla. Annyi csodálatos dolgot megéltünk együtt, hogy több napig tartana, ha felsorolnám.

Köszönöm Menyuska! Mindig szeretettel fogok rád emlékezni. Köszönöm, hogy a csaldunk tagja, az én kis cicalányom voltál. Nagyon szeretlek, te voltál az életem, én egyentlenem. Nyugodj békében, lelked szálljon az örök vadászmezőkre, ahol minden betegségtől mentesen és Dindanmamával boldogan találkozva töltitek el az időt! Nem sokára találkozunk majd, ha az én időm is letelt, várj rám türelemmel! Szeretlek, a te gazdád.  

Végezetül, úgy gondoltam bemutatom, hogy milyen csodálatos élete volt Menyuskának a kezdetektől fogva. Néhányhoz írok pár gondolatot.

Pár videó az életéről:

 Levél hozzád

Drága menyuskám!

Nagyon hiányzol nekem! Mindennap gondolok rád, fáj a hiányod! Remélem hamar találkozunk, amint leéltem azt az életet, amit nekem szánt a sors! Hiányzik a csibész szemed, a bundád illata,a meleg mancsod, mikor a kezemre teszed. Az erős finom dorombolásod, minden ami te vagy. Bármerre nézek téged kereslek. Szeretnélek megpuszilni, magamhoz ölelni és elmondani milyen fontos voltál/ vagy számomra. Nem tudom elfogadni, hogy nekünk csak ennyit szánt az ég, pedig milyen jó barátok voltunk.

Remélem a fénybe vezető úton minden rendben volt és nem féltél nagyon. Tiszta szívvel remélem, hogy jó dolgod van és nem fáj a kis szívednek az élet! Élvezd ki minden pillanatát, amíg nem vagyok veled, keress barátokat, szeretgesd meg helyettem is Dindanmamát! Szurkoljatok nekem vizsgánál, gondoljatok rám sokat, ahogy én teszem veletek!

Édes kis bogyóm, most búcsúzom. Eszméletlen üresség van bennem, hogy nem vagy itt.

Minden jót drága kis bogyókám, Menyuskám!

Szeretlek, ölellek.

Gazdád

Minden embernek van az életében olyan pont, mikor nem tudja hova tenni magát, nem tartozik senkihez és semmihez.
Sajnos sokszor volt alkalmam megismerni a címbeni érzést. Baszott szar érzés.

Nincs semmi gondom, inkább lelkileg esnek szarul dolgok. Több barátomat is úgy érzem elvesztettem, vagy ellaposodott a kapcsolat. Két emberre tudom azt mondani, hogy barát. Dávid és Evi ők legjobbak, mert évek múltán is keresnek beszélünk ÉRDEK NÉLKÜL. Noha nem tudunk mindig találkozni, mert basszus felnőttünk, dolgozunk és /vagy egyetemre járunk. Még is tartjuk a kapcsolatot nap, mint nap.

Evi

Ő volt az az ember, aki egy szar kapcsolat után helyre rakott, felsegített a földről, és kicsit élhettem egy vagányabb korszakomat, minden héten buliztunk. Sokszor volt csajos nap,szinte mindennap együtt voltunk, lelkiztünk problémát elemeztük. Nyilván, mivel lett barátja ez rátette a bélyegét a barátságunkra kezdetben, mert szar volt osztozkodni a barátnőmön! Mára ez már nem érdekes, mert még mindig itt van nekem bármi van és beszélünk.

Dávid

Őt a középsuliban ismertem meg. Hatalmas forma, állandóan röhögtünk. Sokan megkérdőjeleznek, egy fiú-lány kapcsolatot, de ezt nem kell. Egyikünk sem vonzódik a másikhoz, csak jól érezzük magunkat,lelkizünk és kis belátással lehetek ezáltal a pasikban lezajló gondolatokra. Te jó ég mennyit segített ő is, mikor szar kapcsolataim voltak. Elmondtam ugyan azt a bajomat napi 40x és még mindig itt van velem. Kössz haver imádlak. Nos, most ő van így velem, de hát a barátság ilyen. Oda-vissza megy. Annyi jó pasi tanácsot kaptam tőle. Nem is tudtam milyen csökönyösek tudnak lenni. Hihetetlen.

Témához visszatérve soha nem találtam igazán a helyem a csapatokban. Mindig is vezető egyéniség voltam és, szeretem a saját gondolatomat érvényesíteni. Mindemellett meghallgatok másokat is, de általában úgy is lesz egy jobb ötletem. Nem is ez a lényeg. Akár hányszor csapatba kerültem mindig ki lettem rekesztve végül. Én voltam a szar a szemét, az őszinte, a túl lelkes. A jó, de nehéz ötletek soha nem érdekelnek senkit, csak az egyszerű ócska sablon, mert az könnyen kivitelezhető nincsvele meló.

Mint, ahogy a munkahelyen is, azt hittem, hogy a Hökben is úgy működik az előrelépés, ha végigmászod a szamárlétrát. Tévedtem. Igazából sok minden szarul esik. Nagyon szerettem volna hökös lenni, rohadt sokat tepertem, plussz munkáztam, ott voltam mindenhol, mert úgy gondoltam egy jó csapat része szeretnék lenni. Igazából a lelkesedés elpárolgása ott kezdődött, hogy nem becsülik a munkád meg. Te a művészetis szart se tudsz. Persze, könnyű ítélkezni, úgy, hogy nem éled át azokat, amiket én. Úgy gondoltam, ha kis referensként lehúzok egy félévet megtanulom mi a stájsz, hogy működik minden az egyetemen, majd késöbb, ha már úgy érzem elég frankó vagyok megpályázom az művészeti elnök címet. Ja azt hittem. Mivel sokat dolgoztam egyetem mellett, így nem is informálódtam, hogy mikor van az elnöki választás. Ha azt mondom kurva szarul esett, hogy egy gólyát válaszottak meg helyettem, aki végig gürizte az évet, akkor ez csak egy töredékét jelenti annak, amit érzek. Ez hagyján, de amikor mondják, hogy a művészetis és felszólíták őt, akkor kicsit megalázva éreztem magam. Lecserélve, érteitek? Ha eddig valamiben kikérték a véleményemet most már nem fogják, mert ott van ő, a csodálatos, a mindenttudó. Soha nem mondták nekem előtte, hogy basszus Zsani, te nem tudsz covert csinálni face-re. Pedig a vicces az, hogy de, tudok, mivel elég jól kezelem a photoshopot. Szeretek újdonságokat is tanulni netről. Igazából lényegtelen mit tudok, le van szarva, eltűntem, ki lettem rekesztve. Még ha nincs is kimondva ezt az ember frankón érzi. Megérzésem pedig az, hogy mivel nem vagyok elég partyarc, mivel dolgoztam, vagy mivel vidéki vagyok buszhoz vagyok kötve. Persze, a büdös munkát elvégeztem, amit kellett, így már lassan a nem is lesz szükség a szolgálataimra. Kiváncsi leszek, hogy mikor lesz mondva itt is, hogy hát köszi nem kérünk többet belőled, mert van egy jobb és ő..hát..elég.

Lényegtelen. Tegnap azt hiszem eléggé megalázottnak éreztem amúgy is magam. Egyszer volt egy figyelmetlenségem, hogy meg kellett osztani valamit másnap, de én a másnapot nem olvastam el és véletlen aznap elkezdtem hypolni a csoportokban. Nyilván rámírt 3 ember, hogy mi a fasz én meg nem értettem, aztán leesett a szöveg tartalma. Mellesleg ez egy 12 óra meló után volt, kicsit fáradt voltam. Nem baj, lenyeltem a fasza kis gombócot a torkomban és bocsánatot kértem, mert benéztem a dolgot. Erre, azt hittem szemethunytunk felette, majd tegnapi gyűlésen fel lett hozva, és szarrá voltam alázva, hogy "ahh ezt ki nem tudja",meg ez nem egyértelmű?". Kedvenc kérdésem "ki volt az". Itt már sírhatnékom volt, így nyomatékosan ránéztem az illetőre és csak egy kibaszott ÉN-t mondtam. Kuss lett szó mi szó. Az a gáz ebben, hogy szerintem nem volt köze a témához és nem értem mért kellett felhozni, mikor egyszer csináltam ilyen szart és azt is csak figyelmetlenségből. Azóta nem is osztok meg semmit, amíg nem látom, hogy a többiek ezt teszik. Igazából totálisan elvesztettem a motivációmat. Tanulmányisként még talán résztveszek ebben az egészben, de amúgy nincs kedvem jópofát vágni az egészhez. Mondhattok paranoiásnak, de szinte biztos vagyok benne, hogy ki vagyok beszélve, mert nem vagyok egy színvonalas topmodell szépség. Nem is akarok az lenni. a tökéletlenségemmel vagyok saját magam. Nem szeretnek, de nem is kell. Sajnálom, hogy nem lehetek egy csoport tagja, mert nem tudok az alkoholról és a buliról beszélni, ahol voltam, mert már nincs kapacitásom a munkáim mellett ilyenekre. Ha lenne is, akkor vagy nincs pénzem, vagy nem tudok kinél aludni, hogy ne kelljen az utsó buszt/vonatot elérjem és önfeledten szórakozhassak. Nem tartozok ide, kutyát nem érdekli.

Ezt már muszáj volt kiírnom magamból, már fájt, hogy állandóan lenyelem a dolgokat. Nem célom megbántani senkit, nincs senkivel problémám, még a gólyával sem, csak szarul esik ez az egész az egómnak. Mondjuk nincs egóm, de ja értitek. Biztos felrakjátoka kérdést, hogy miért nem mondom el a szemébe az embernek. Őszintén francnak van kedve vitát és kényelmetlen szituációkat teremteni. Békés ember vagyok inkább megtartom magamnak a dolgaimat, de néha már ki kell adni. Ha mást nem, így.

Hello :)

Aki már régebb óta követi a blogomat tudhatja, hogy pár éve dolgozok a kis romantikus felnőtt regényemen. Nos, letudva a vizsgaidőszak, így van egy kis időm írni ismét a "könyvem" lapjait. Durva mennyi munka van benne, mert fel kell öltöztetned a szereplőket tulajdonságokkal külsőleg és belsőleg is. Kell egy cselekmény,bonyodalom, egy olyan tartalom, ami leköt. Mindemellett figyelned kell ne legyen egy sablonos szürke ötven árnyalata az egész regény.

Maga a történet igazából fejben már évek óta meg van, de mivel nem 20 oldalra tervezem az egészet, így jól fel építeni az egészet. Annyit megsúghatok, hogy a főszereplők Zoé Green és Max Crasser. Nehéz úgy írni, hogy ne legyen semmi hasonlóság egy másik szerelmi regény között, ez valóban lehetetlen, hisz szinte a cselekmény leírás/ aktus majdnem, hogy ugyanaz.

Még is próbálok más szemszögből írni, elvonatkoztatni, ami szerintem elég jól sikerül, mivel több száz könyvet olvastam már. Lassan kéne csinálnom egy listát, mert kiváncsi vagyok ennek a számnak a pontos értékére. Főleg, hogy volt pár könyv, amit legalább 2x-3x olvastam. Nem hiába J.R Ward a kedvenc írom, egy istennő. Imádom, igazából vele ismertem meg az erotikus felnőtt regényeket. Ha van időd akkor kezd el a Fekete Tőr Testvériséget. Nem mondom el újdonságot, ha azt mondom Zsadist és Bella a Favorit kötetem tőle ( Megsebbzett szerető). Sosem szerettem az egyszerű eseteket és pontosan ezért fogott meg az ő kapcsolatuk. Nagyon érdekesen épül fel és van benne csavar. Zseniális, ahogy alakulnak benne a szereplők, a kapcsolatok és az érzések. Egyik pillanatban nevetek, másikban sírok, harmadikban mérges vagyok és így tovább.

Regényemről röviden:

A szabadság ára

Zoé egy átlagos egyetemista, aki úgy képzeli el életét, hogy diploma után felépíti karrierjét, majd barátjával Robbie-val összeköltözve éli le az életét. Diplomaosztó utáni csajos este megváltoztatja az életét, mikor egy taxiba ül Max Craserrel a munkamániás milliomos vállalkozóval. Bármennyire is próbálja távoltartani tőle magát, mindig felbukkan kegyeit keresve.De akár mennyire is tagadja titkon ő is vonzódik Crasserhez. Rájön, hogy Robbie talán nem őszinte vele és az egész kapcsolatuk egy hazugság volt. Zoé elbizonytalanodik. 

Max-et, vagy Robbie-t választja? Vajon megéri-e feldobni a kapcsolatot a titokzatos férfiért?

Heyho! 

Többen érdeklődtetek a múltkori bejegyzésem után, hogy hogyan alakult a randi után a folytatás.

Nos. Őszintén? Pár napig még beszéltünk a sráccal, aztán megszakadt ez a keresés. Én meg nem vagyok az a lány, aki ráerőlteti a másikra magát. Kissé csalódtam, noha várhattam volna, hogy ez lesz, hisz még is csak tinderről beszélünk. Vicces, mert világ életemben nem találkoztam onnan senkivel és nesze befürödtem. De nem bánom, mivel tényleg jól éreztem magam. Igaz kicsit túlságosan is kiléptem a komfortzónámból, de néha azt is kell. Innentől kezdve ismét él a „cölibátus” ameddig semmi komoly nem lesz alakulóban. Összességében tapasztalatnak nagyon jó volt, most egy jó ideig megint nem akarok semmilyen oldalon fent lenni, elég volt ez egyszerre. Visszatérve a randira.. Mielőtt mindenki azt feltételezné (jogosan), hogy egy ribanc vagyok, azoknak üzenem, hogy nem vagyok az a lány, aki bárkinek odaveti magát. Az incidens előtt júniusban voltam együtt az akkori barátommal, ami nem most volt és nyilván nem ilyen „csúfondárosan” terveztem ezt az egészet.

Tudjátok, mindig vannak az embernek lejtői. Igazából nem érzem azt, hogy lefele tartok szó nincs róla. Inkább úgy érzem magam, mint egy EKG jel. Össze vissza. :D Mindig is tök jól elvoltam a saját világomban nincs ezzel probléma. De amikor már huzamosabb ideje nincsen senkid, akkor elgondolkozol dolgokon, hogy miért.

Általában ez nálam önmarcangolásba szalad, amiből vagy hamar kilábalok, vagy újra felépítem magam. Válogatós vagyok szó-mi-szó, de miért is elégednék meg bármivel. Változok folyamatosan, de ugyan, ki az akit nem formál az élete? Sokkal erősebb vagyok, mint x éve és kevésbé naiv. Ami vicces kijelentés tekintve a posztom kezdeti fázisát. Igazából ez visszavezethető a szeretethiányomra. Amikor már régóta vagy egyedül és mindenki kurva boldog melletted te meg csak állsz ott egyedül és nézed a szart. Félreértés ne essék, tök király, hogy mindenki boldog, de már jó lenne, ha ide is eltalálna Ámor nyila meg ilyenek.

Egy ideig tök király szinglinek lenni, aztán elkezd hiányozni, hogy odabújj valakihez, hogy valakinek mondd, hogy mennyire szereted. Amikor együtt aludtok, és ő hátulról átölel, mikor csak szimplán megfogja a meleg kezével a tarkód és megcsókol, közben a szemedbe néz. Igen- igen tudom, túl sok romantikus könyvet olvastam, túl sokat várok el bla bla bla.

Nem érzem ezt! Miért van az, hogy manapság egy pasira sem tudom azt mondani, hogy férfi? Azt, hogy basszus rá feltudok nézni, hogy vele el tudom képzelni az életem. Kiegészít, segít fejlődni. Értem én, hogy 99%-ban félnek tőlem a pasik, de egy ilyen világban nem lehetek egy mimóza nő, és igenis várom azt a férfit, aki tökösebb, mint én vagyok! Nem vagyok az a nő, akit el kell tartani. Hát basszátok meg mért élősködjek másokon? Miért függjek valakitől. Gyűlölöm ezt! Inkább leszek egy független erős nő, de nem fogok 23 évesen 50-es faszikkal járni, hogy legyen „pénzem”, ami humoros, mert nem az én pénzem csak ledolgozom máshogy a kártérítést. Sorry, de nincs hozzá gusztusom.

A magam ura vagyok, és ezt egy férfi elviekben tudja kezelni és becsülni. Nem vagyok egy alamuszi nyuszi, valami nem tetszik apukám, akkor igen is kimondom, minthogy x idő elteltével, amikor már a sok szar megtelt a fejemben rád okádjam házisárkányként az egészet, és ott legyen vége, ahol nem akarom. Na, ha valamit, akkor ezt rohadtul megtanultam az életben. Úgy gondolom, mindent meglehet beszélni, ha mindkét fél társ benne. Mindemellett egy érző lélek vagyok és, HA érzem, hogy szeretnek, kenyérre lehet kenni, mert mindent megadok a páromnak. Legyen szó szexről, ételről, sörről, vagy bármiről, ami tőlem telik.

Régóta nem hiszek már a nagy ő-Ben, csak egy olyan társban/szerelemben, akivel békére lelhetek, aki kiegészít és szeret legalább annyira, mint én őt. Akivel felépíthetem a jövőmet, akire számíthatok, ha gond van, akinek szülhetek majd ne adj Isten gyereket. (Nyilván ez nem most lesz.)

Tudjátok mi zavar rohadtul? Kihalt az udvariasság, és az udvarlás. Nem beszélve a bókolásról, a figyelemről, a türelemről.

Miért van az, hogy beszélgetsz valakivel és nem adok 5 percet tuti a szex lesz a fő téma. Értem én tök jó kisugárzásom van meg ilyenek, de még ha társkeresőn is vagyok fent, direkt nem teszek fel mellkidobós képeket stb., mert nem ez a célom, hogy megdugjanak. Akinél érzem, hogy szexre megy azzal nem is állok le. Hello-, szia fel is út le is út. Nem vagyok egy kalandorfajta.

Igazából pont ezért érzem kissé csalódottan magam, mivel ebben a srácban meg volt az, amire vágytam. Nem esett a szexről téma 2 hét eltelte után sem. Ezért is mentem bele a randiba is könnyebben. Törődés ez volt a kulcs szó, érdeklődő volt, figyelmes, jókat tudtunk beszélgetni. De mindegy kár rágódnom rajta, szép volt jó volt, ennyi volt.

Most megint itt az ideje magammal foglalkoznom, kicsit feltúrbózni magam. Nyárra bomba csaj leszek, akkor már lehet a szerelem is megtalál. Őszintén most én se tudnék beleszeretni magamba. Mármint a lelkembe igen, de manapság senki nem nézi, csak a külsőt.

Ideje befejeznem a gondolat menetemet, mivel már így is hosszúra sikerült.

Jó éjt, kedves olvasó!

Hello ismét!

Vizsgák letudva. Istenem végre.

Február 20-ig szerencsére nincs egyetem, szóval igyekszem vissza menni dolgozni, de pár napot még muszáj pihennem. Elmúlt időben túl hajtottam magam, ez meg is látszott rajtam. 

Breaking News.

Levágattam a hajam novemberben, szóval most rövidhajú csajként vagánykodom végig a hajam növesztését. Igazából úgy kezdődött az egész, hogy ismét volt egy kattanásom fejben, hogy a derekamig érő hajam túl kezelhetetlennek bizonyult és újra legyek rövid. Nem panaszkodom, egész király. Bár, azért furcsa volt első körben,hisz ilyen rövid hajam még életemben nem volt:

Mondjuk itt már megnőtt, ez sokkalta rövidebb volt. :)

Kezdem jól érezni magam a bőrömben. Elmúlt két hónap alatt sikerült megszabadulnom -7 kilótól. Évek óta csak híztam, nem tudtam fogyni. Nos, életmódot váltottam. Lassan, de biztosan jó eredményt fogok elérni. Úgy hiszem nyárra, már nagyából az álom alakom néz majd vissza rám a tükörben. Sok pozitív energiát kapok ezzel kapcsolatosan a külvilágtól. Tényleg egyre csinosabbnak érzem magam, és ha kilóban még csak 7 kiló centikben pedig -10 mértettel kisebb nadrág, amire írtó büszke vagyok. Ez eddig csak a megfelelő étrenddel sikerült elérnem, most viszont szerda óta újra vissza találtam a konditerembe. Csütörtökre olyan izomlázan volt, hogy alig bírtam felállni és kinyújtani a lábam. Ez részben az én butaságom, mivel csütörtökön elég rohanós napom volt és ezért elfelejtettem lenyújtani. Életre szóló lecke volt..

Tinder

Röhögj bátran. Igazából ezeket a társkeresőket azt hiszem sosem vettem komolyan. Tekintve, hogy sok kamu profil van, illetve a legtöbb ember csak a testiségért van fent. De győzött az egyedül lét. Ha azt nézem, hogy június 13.-a óta nincs senkim, akkor igen kicsit már hiányzott minden, de legfőképeen a törődés, azt hiszem. Igazából nem fűztem hozzá sok reményt. Végül kb 3 héttel ezelőtt megismertem egy férfit ott. Még nagyban vizsgáim voltak, így csak beszélgettünk, de végül is lett belőle egy randi a napokban. Ha azt mondom nem életem randija volt, akkor hazudnék. Ha lehet mondani, akkor tökéletes volt. Életemben nem találkoztam elsőre úgy valakivel, hogy nála főzöcskézünk és filmezünk. Általában manapság a filmezés egyenlő a szexszel. Úgy voltam, hogy nem veszthetek semmit. Felnőtt nő vagyok, szóval egye fene. Kínait főztem és megnéztünk pár filmet, sikerült hajnalig beszélgetni is. A többit a fantáziátokra bízom. Nyilván van olyan dolog, amit másképp csináltam volna, de erről inkább nem beszélek, hisz nagyon jól éreztem magam. Szerencsére a partnerem nagyon kedves és figyelmes volt. Több ilyen férfi kéne a világra. Nem tudom, hogy hogyan fog végződni ez a dolog, de igazából mindennek örülök. Most a waiting fázis van. Tudjátok jól, hogy a tipikus "hősszerelmes" vagyok,( noha itt még azért egy randevú után aligha beszélhetünk szerelemről) így én is azt szeretem, ha a férfi kezdeményez. Tehát, úgy gondolom, hogy ilyenkor, ha a randevú után a pasi keres, akkor lesz jó esetben több is, ha nem akkor volt egy nagyon szép és jó éjszakám. Igazából lehet régimódi vagyok, hogy nem én írok, de lehet idő kell még, én meg aztán Isten lássa lelkemet nem vagyok egy zaklatós nő. Igazából mindegy nem spilázom túl. Szép nap volt. :)

Megismertem egy új előadót, hallgassátok ti is, nagyon kedves szám.

https://www.youtube.com/watch?v=FNwgOkl5nRY

Amire egyébként még is rá vagyok kattanva az még is ez a szám. Ne kérdezzétek mért. Egyszerűen meghallom és endorfin szabadul fel a szervezetemben és boldog leszek, jó kedvem lesz.

https://www.youtube.com/watch?v=fEd1xUkMD4E ♥

Mára ennyi kedves olvasó,

Legyen szép estéd. :)

Még el sem kezdtem az írást, már is bőgök és nyelnem kell a könnyeimet. Ez a poszt nem egy szerelmi csalódás lesz.

Mindenki számára van/lesz az életben egy olyan ember, aki mérvadó és meghatározza a hátralevő életed részét. Nekem ez az ember Annamari. Emlékszem nevét először 2009-ben ismertem meg, egy akkori osztálytársamtól a középiskolában, ő ott akkoriban védőnő volt, de pszichológusként is jól szolgált. Azóta már pár éve elment nyugdíjba.

Ő volt az az ember, a ki segített nekem lelkileg felfejlődnöm arra a felnőtt szintre, ahol most vagyok. Rengeteget köszönhetek neki! Akkoriban egy roncs voltam, a suli, a család, minden a fejem köré gyűlt és nem tudtam kezelni, úgymond gyerekként.

 Annamari az összegubancolt életem szálait segített kicsomózni, és rendbe tenni. Akárhányszor panaszkodtam, ha valami sérelmem volt mindig meghallgatott, mosolygott, tanácsot adott. Egy derűs áldott lélek!

Mind ahányszor elmondhattam a bajomat, bánatomat, még, ha unta is, nem adta tudatomra, hanem mosolyogva a lehető legjobb tanácsot adta és figyelt rám! Az egyetlen ember, aki úgy éreztem, hogy tényleg figyel rám, nem csak hallgat, és úgy tesz!

A korkülönbség ellenére nagyon jól kijöttünk, sok mindent megéltünk már együtt és mai napig tartjuk a kapcsolatot. Bármikor megyek hozzá, mindig screbble-zünk és mindig porig ver, mert az évek során ő sokkal több szókincsre tett szert, én meg még csak életem elején járok. : ) Tudja, milyen könyvmoly vagyok, így akárhányszor megyek, mindig tesz nekem félre könyvet, amit kölcsön vehetek, vagy nekem ad. Nagyon figyelmes, kedves teremtés.

Tavaly nyáron voltam nála utoljára, mivel most, hogy bekerültem az egyetemre, igen csak sok elfoglaltságom van, így nem sűrűn tudtunk találkozni. Tegnap meglátogattam, vittem neki madártejet. Bármikor megyek, mindig olyan gyorsan repül az idő, hisz mindig egy év lemaradást kell behoznunk! Meséltem, meséltem, ő csak mosolygott és hallgatott.

Mindig megdicsért, mindig volt egykedves szava hozzám, mivel tudja, mennyire lelki sérült vagyok, még ha nem is látszik rajtam, mert erősnek tűnök. Mindig mondta milyen csinos vagyok, okos erős nő. Amikor vele vagyok el is hiszem, mindig olyan csodával határos módon nézett rám, nem tudom mit lát bennem, de annyira jól esik!

Ő mindig az életem része lesz, még ha fizikai testben nem is lesz itt már. Annyit beszéltem magamról, hogy elfeledkeztem róla. Önző voltam! Megkértem meséljen magáról is, ne csak én. Mesélt a spanyolországi útjáról, hogy kiment a fiához és a barátnőjéhez Kántóhoz. Ahogy mesélt, megnéztem magamnak. Le van fogyva, fájdalmai vannak, a betegség kezdi felemészteni őt, bármennyire erősen is harcol már 15 éve.

 Az órámon, most hajnali 3:30 van. Nem tudok aludni, mert csak ő jár a fejemben, aggódok érte. Életem kulcsfontosságú szereplője, az egyik legkedvesebb emberek egyike ő. A szívem zokog, hogy elveszthetem. Nagyon sok halált láttam, annál több szenvedést. Tudom, hogy ez az élet rendje, megszületünk, jó esetben élünk és meghalunk. De miért mindig azok az emberek szenvednek, akik a legkedvesebbek számunkra, akik a legtöbbet segítenek másoknak? Miért azokat bünteti Isten, aki a legtöbbet ad magából, csak, hogy a másiknak jobb legyen? Tényleg nem tudom felfogni, hogy mi célja vele.

Nem pont az ilyen emberek érdemlik meg azt, hogy békességben éljék meg az utolsó éveiket, vagy napjaikat?

Önző vagyok. Nem akarom őt elveszteni. Nagyon, eszméletlenül szeretem őt. Nem tudom olyan gyorsan nyelni a könnyeimet, mint ahogyan előtörnek a szememből. Ez ugyanolyan érzés, mint mikor a mamámat vesztettem el. Csak őt minden nap láttam. Láttam, ahogy a betegsége szép lassan az évek során leépíti, mindez egy orvosi figyelmetlenség miatt, ami 60-as években történt. Ott fent az emberek valamiért nagyon erőssé akarnak tenni. Nagyon sok embert vesztettem el az elmúlt évek során, és még őt is elvennétek tőlem? Ezt nagyon nehezen fogom feldolgozni.

Akárhányszor az élet a földre sodort mindig felálltam. Elvesztettem egy barátságot felálltam. Elvesztettem egy szerelmet felálltam. Elvesztettem egyik szerettemet felálltam! De ő volt mamám után, a másik lelki társam. Őt is elvennétek tőlem? Az egyetlen olyan személyt, aki feltétel nélkül megért és érdek nélkül keres engem és érdeklem?

Nagyon jó viszonyom van a szüleimmel is, félre ne értsétek, imádom őket és ők is engem, de ez a kapcsolat más, mint a szülő- gyerek közti kapocs. Anyukámmal is mindent megtudok beszélni, apukámmal egyaránt, de más egy olyan emberrel beszélni, akihez nem rokoni, hanem lelki szál fűz, akinek, ha kell (nem sűrűn), de akár a szüleidről is tudsz „panaszkodni”, beszélni. Most nyilván a szüleidnek saját mivoltukról nem panaszkodsz, az fura lenne.

Most, hogy letudtam a vizsgáimat, vége a párkapcsolatomnak, és letöröltem magam facebookról (hosszú sztori), elég sok időm felszabadult és tudok magammal foglalkozni, gondolkozni.

Nem tudom, szegénykém meddig húzza, nagyon aggódok érte. A legjobbakat kívánom neki, nem szeretném, hogy szenvedjen. Őszintén megijedtem, de úgy gondolom így a jó, hogy tudok róla. Szinte lehetetlen feldolgozni úgy egy halált, hogy előtte való nap még nevetgéltek, másnap meg nincs. Ezért is szerettem volna mamához is bemenni az intenzívre, mert ha látod, hogy ramaty állapotban van, akkor fel tudod dolgozni, ha Isten elviszi. De viszont, ha egy űr marad a két idő között, akkor vagy hosszú idő, vagy soha nem tudod feldolgozni, hogy egyik pillanatról a másikra nincs.

Végtelenül szomorú vagyok, és bár próbálok pozitív maradni, de ilyenkor már kevésbé tud az ember, mikor tudja, hogy nincs sok hátra. Igazából remélem, hogy nagyon is sok van még hátra és ez csak egy átmeneti állapot. Hihetetlen erős nő, párszor már legyőzte a betegséget, érzem, hogy most is sikerülni fog!

S bár, ha nem is így lesz, hanem a rosszabb verzió. Akkor is szeretném, ha tudná, hogy nagyon szeretem, egy kedves ember számomra, örülök, hogy megismertem és az életem része lett.
Csodálatos ember, büszke, okos nő. Példaértékű! Szeretnék egyszer majd én is ilyen kedves, pozitív mosolygós, központi ember lenni, bármennyi bajom is van! Örökre a szívembe zártalak, köszönöm a törődést, a figyelmet, a sok tanácsokat, amiket adtál az évek során! Köszönöm, hogy büszke voltál rám mindig és tanítottál egy, s mást az életről. Ígérem, jó hasznát fogom venni.
Köszönöm, szeretlek, ölellek.

Haliho.

Az utóbbi időben elég sokat gondolkoztam,magamba néztem. Rájöttem,hogy nagyon sokat fejlődtem lelkileg. Egyre pozitívabban látom a világot,könnyebben feldolgozok egy-egy csalódást,mint mondjuk fél éve.

Mindig is érzékeny lélek voltam,hamar meg lehetett bántani engem,mégha a másik nem is úgy szánta ,ahogy.
Nem mondom,hogy mostanra ennek vége,de lényegesen könnyebben veszem az akadályokat és a negatív élményeket.

Mostanában rájöttem,hogy az őszinteség jelent mindent. Erre alapul a bizalom is.A barátság,szerelem főleg.
Noha az utobbiból két kikosarazást is kaptam pár hét leforgása alatt. Ha visszamennék az időben és ez akkor történt volna velem,azt hiszem most lent lennék a béka segge alatt, és szomorkodnék,önmarcangolásba fulladtam volna,hogy mit rontottam el. De be látom semmit sem. Most csináltam jól,hogy be mertem vallani magamnak és az érintett félnek is az érzéseimet őszintén. Nagyon jó érzés volt,annak ellenére,hogy az  érzéseink a sráccal nem voltak azonosak. Már nem kudarcként élem meg,hanem lehetőségként. Egy lehetőség,amelyet nem a megfelelő személynek kínáltam fel. A megfelelő személy élni fog a lehetőséggel és elfogadja a szívemet teljes egészében.

Mostanában azon kapom magam,hogy nem igazán gondolok a szerelemre. Jó persze ,jó lenne már valaki társ,de igyekszem lekötni/lefoglalni magam,hogy ne  taszítsam el a lehetséges pasit magamtól azzal,hogy túlságosan akarom. Részben ezért is léptembe a Hallgatói ÖnKormányzatba. Biztos vagyok benne,hogy annyi dolog lesz,amit el kell intéznem,hogy nem lesz időm másra koncentrálni. Itt biztos nem leszek egyedül,hiszem csomó ember körül fog venni,akikkel jól érzem magam.  :)

Ne szégyeld az érzéseidet! Vállald fel bátran. Mit veszíthetsz?! Az ég világon semmit. Max kapsz egy 'Nem'-et..és? Hamarabb túl jutsz rajta.Legalább tudod hányadán állnak a dolgok és nem lovallod bele magad a semmi felesleges körbe,plussz nem égeted szarrá magad! :D
Légy őszinte. Legfőképp magadhoz. Talán ez a legnehezebb. :)

Ami viszont fontos,hogy ne légy irigy más boldogságára,hisz sosem tudhatod,hogy mi folyik a háttérben és mi a látszat. A másik fele,hogy hozzád is el fog érkezni majd a megfelelő pillanatban.

Higyj a jóban!

Higyj magadban!

Higyj a megérzéseidben!

Minden,de minden jóra fordul. Ha most rossz minden,az azért van,mert azt gondolod,hogy minden rossz.
Fura mód elméddel tudod manipulálni a történéseket,azt,hogy milyen is legyen az életed.
Amig mindent pesszimistán láttam,meglepő modon minden rosszul sült el az életemben.
Aztán rátaláltam a jóportálra.Mindennap olyan pozitív energiával lát elhogy mellette lehetetlen negatívan gondolkodni. Először laikus módjára nevettem az oldalon,aztán azt vettem észre,hogy pozitív kezd lenni a felfogásom,az életem,az elmém! Na és persze egyre többet olvasok az oldalon!

Bármi gondod van,engedd el. Miért stuffolod magad feleslegesen bármi miatt is? Egy kis idő múlva röhögsz az egészen majd,meglátod.

Jó éjt.