Sziasztok! :)

Nos, rövid bevezető:

Ismét elhanyagoltam a blogot, elég nehéz időszakon vagyok túl (vagyok benne). Augusztus 20.-án szakítottam a szerelmemmel. Ez már a második esély volt, de van az a pont, amikor be kell látni, hogy ami nem megy, azt bizony nem kell erőltetni. Sok érzelem van bennem, bár a legtöbbször üresnek érzem magam és nem találom a helyem, de mégis vannak pillanatok, amikor feljön egy-egy emlék és akarva akaratlanul is kattogok, hogy mit rontottam el. Talán majd mesélek róla, kesőbbiekben, de lehet nem, mert nem akarok senkit sem leírni, hiszen még is csak együtt voltam 10 hónap 3 napot ezzel az emberrel.. Aki közelről ismer tudja a sztorit, aki nem arra meg talán nem is tartozik. Sokszor van bennem harag, amikor a negatív énem előjön és hibáztatom önmagam, de aztán észbe kap a pozitív énem és mondja shhh minden rendben ebből is tanultál, legközelebb jobban figyelsz a belső megérzéseidre. Mindenek felett azt hiszem jobb hosszútávon, ha megbocsájtok magamnak, hogy hagytam, hogy elfajuljanak a dolgok. De végülis az élet bizony olyan leckéket dob eléd, amiben hisz, hogy megtudod tanulni/ meg tudod oldani. Egy idő után ideje felfogni, hogy vannak dolgok, amik nem jók az embernek, így mindenképp jobb, ha kilép belőle és vessző helyett pontot rak a végére. Fáj fáj, de túl kell esni rajta.

A legtöbb szakítás után szuperül bele tudok esni egy mély gödörbe és az önmarcangolás csodás bugyraiba. Ez ellen azt találtam ki, hogy elkezdem a 100 Happy days kihívást, mint anno és minden napban keresek valami szépet, valami csodálatosat, még ha nem is jó a kedvem. Mert a jó jót vonz, a rossz pedig rosszat.

Jöjjön hát a mai:

Mai napban az volt a legjobb, hogy végre meg tudtam nézni a Dumbo mesét.
Varázslatos, kedves kis mese volt és, mint mindenen ezen is képes voltam sírni, mikor Dumbót elszakítják a mamájától. Mindent összevetve nagyon tetszett a mese. :)