Sziasztok!
Ezt a bejegyzést, akkor kezdtem el írni, mikor Menyuskám felment az örök vadászmezőkre, de mivel mindig elbőgtem, (ahogy most is) nem tudtam folytatni. Most viszont, ha sírva is, de megírtam végleg a történetét.
Előljáróban:
Menyuskánál diagnosztizáltak 2016. november 3.-án daganatot, ami egy golflabda méretű volt. Ezt aznap le is szedték neki. Doki azt mondta fölösleges ct-tcsináltatni, mert, ha kiújúl, akkor szinte biztosak lehetünk benne, hogy rossz indulatú, ha nem, akkor viszont reméljük sokáig él majd még. Sajnos az előbbi történt és januárra több, mint háromszorosára nőtt vissza a daganat. Ezt az orvos már nem szedte le, mert nagyon kockázatos lett volna a műtét, plussz, mivel rossz indulatú, így még nem is regenerálódik a kis szervezete, de már valószínűleg sejtszinten kiújult volna az egész daganat. Szarházi egy rohadék ez a betegség embereknél is, nem hogy egy védtelen állatkánál. az akkori orvos, akinél műtöttük antibiotikumot adott és immunerősítőt, egészen februárig jó volt, aztán a daganat a felszínre tört és kifekélyesedett a kis pocakja, ahol szinte egy nyílt seb keletkezett ez által. Ezt betadinnal kezeltem, de szegénykém lenyalta, sosem türte az idegen dolgokat magán. A doki , mikor vissza vittem le sem kezelte a sebét, csak adott ismét egy jóval szarabb ízű antibiotikumot, amitől a cicám már a szagától is rosszul volt. Ezekben az időkben még úgy ,ahogy evett és tejecskét ivott, amibe belecsempésztem mindig az immunerősítőt és szépen ellefetyelte! :) Március elején már kegyetlen rosszul volt szegény elkezdett nem enni.
Ekkor találkoztam a buszon hazafele egy kedves ismerősömmel, aki ajánlott egy másik dokit gyömrőn. Ez kedd volt február 28. másnap sajnos nem tudtam felhívni, mert dolgom volt, ezért csütörtök reggel kerestem fel, hogy ránézne-e a cicámra. Nem volt semmi bajom a másik dokival, annak ellenére, hogy nagyon sok rosszat hallottam róla. Nyilván az, hogy nem túl steril a környezet, amiben dolgozik adott volt. Amikor bementél a rendelőbe megfulladtál a szagtól. Nos, mivel konkrétan lemondott a cicámról egy sajnálom remélem sokáig fog élni szöveggel, így érthető mért kaptam az alkalmon, hogy felkeressek egy másik dokit.
Menyuska olyan, mintha a gyerkem lett volna. Csütörtökön el is vittem és a másik doki egyből kezelésbe vette. Tudjátok min lepődtem meg? Minden steril volt. Nem volt kellemetlen szag, kedves volt a doki. Szeretettel és tiszta szívvel nyúlt a kis cicámhoz. Nagyon jól felszerelt kis helysége volt a doktor úrnak, volt benne röntgen és egy vérkép gépe is volt. Egyből vért is vett a cicámtól és csak azután(!!!!) kezdte el kezelni őt. Kapott antibiotikumot, immunerősítőt vitaminokat és betettek neki egy kanült is, amiben kapott egy kis vitamint és folyadékot. Tudjátok mi esett a legjobban? Az, hogy Menyuska ennél a dokinál nem félt! Olyan büszke voltam rá, mivel nyugodt volt és nagyon türelmes, mikor kapta a szurikat és az infúziót egy nyikkanást sem hallottam tőle. Az én bátor cicám! Ettől a naptól kezdve vasárnap kivételével mindennap vittem infúzióra a drágámat, úgy tűnt javul az állapota a kaja fecskendőt meg tudtam etetni vele és néha egy két ropogtatni valót is elfogadott a jutalomfalatból, ami mondjuk nem egy nagy adag. De továbbra sem evett rendes kaját, pedig a kedvenceit adtuk neki, csirkehusi, májkrém, tejföl, sonka, szalámi, de semmit nem evett meg. Mindennap hányt szegénykém olyan színüt, mint az infúzió. Tudjátok sosem volt ő egy kimondottan bújós macska, leginkább 1-2 éve mondanám azt, hogy kicsit jobban elviseli, ha mi akarjuk megtyutyulgatni és nem önszántából jött ide.
A novemberi műtétje után én voltam fent vele hajnalban végig, figyeltem ne rágja magát, melegen tartottam, figyeltem kényelmesen feküdjön, ha pisilnie kellett kivittem, mert nem mindig ért ki magától és bepisilt. Kegyetlen volt hallani, ahogy fáj neki a sebe és keseredetten nyávog. Azt hiszem ez volt az ő életében a második olyan pillanat, amikor feltétel nélkül számíthatott rám. Az első az volt mikor szült a drágám és én segítettem neki és nyugtatgattam, akkor még drága mamámmal voltunk a bábák. Ez a kettő dolog mérföldkő volt a kapcsolatunkban, hisz sokkal jobban jött oda hozzám és az évek során meghálálta a segítségemet. Bármi problémám volt mindig ott volt ő is nekem és elvette a figyelmet arról, amiről gondolkodtam, mert odajött és bújt dorombolt nekem,hogy rá figyeljek és ne másra!
Visszatérve a témára azt hiszem ki merem jelenteni, hogy ezek miatt hozzám kicsit mindig közelebb ált Menyuska. Az utolsó egy hétben, mivel mindig én vittem a dokihoz már nagyon bújt hozzám éreztem fél és szenved és igényli a bátorításomat. Mindig ott voltam neki! Simogattam és mindennap elmondtam mennyire szeretem és, hogy milyen bátor kiscica ő. A legszebb a világon! Sokat aludt velem, mellettem. Március 14.-én kivették a kanült, mert már egy hete benne volt és szegénynem elgémberedett a lábacskája. Március 16.-án és 17.-én kapott még erősítő injekciókat. Az utóbbi napon vett tőle ismét vért és csinált egy labort. Szegénykémből még egy fél deci vér sem jött már! A laborja ugyanolyan volt, mint egy hete, de mondta, hogy annak ellenére, hogy az eredmény jónak számít, nem eszik már két hete, ami baj, mert ebből látszik, hogy fájdalmai vannak és emészti fel a daganat. Szegénykém már ugrani sem tudott csak kb. vonszolta magát, de édesemnek arra mindig volt ereje, hogy az emeletre feljöjjön a lépcsőn. Emlékszem, hogy mindig lehagyott, ha egyszerre indultunk el és ő ért fel hamarabb. Megkérdeztem a dokit, hogy ő a helyembe mit tenne. Azt mondta nem döntheti el helyettünk, de lassan készüljünk fel a legrosszabbra és, ha gondoljuk és döntöttünk holnap (március 18.) bent van reggel 9-ig. Tudjátok imádtam a cicámat, ő volt nekem az első. Előtte nem is szerettem a macskákat és láss csodát. Elvégezte a feladatát.
Aznap éjjel egy szemhunyásnyit sem aludtunk, se én, se Menyus. Ott pihent mellettem, simogattam, ha kimentem wc-re utánam jött és utolsó erejével is megszeretgette a zoknis lábamat. Mindig ezt csinálta, csak bújt és bújt, a lábamhoz, a kezemhez, amihez ért, én meg zokogtam és simogattam puszilgattam. Egyik órában elbóbiskoltam, majd arra keltem, hogy utolsó erejével még felugrott az ablak párkányra, ahogy régen és kapart egyet, mintha ki akarna menni. Mindig ezt csinálta erre keltem fel éjjel és akkor tudtam, hogy ki- vagy be szeretne menni. Még egy utolsót kapart a tapétán is megemlékezve kiskoráról, mikor is szétszedte a felső emeleti frissen felragasztott tapétát, noha volt kaparófája. Már éjszaka elkezdte az idő is siratni őt. Reggel is csepegett az eső. Idő volt. Megszeretgettem, simogattam és odavittem a macskabörtönhöz. Annyira okos volt, magától bement egy szó nélkül! Az utcán végig menve nézelődött és nyávogott egyet, elköszönt! Buszon is nyávogott egyetés rám nézett a kis szemével. Minden benne volt! Az orvoshoz érve még simogattam, majd kivettem magamhoz húztam, hogy ne legyen olyan hideg az asztal,amire rá kellett rakni. Az orvos először egy altató szurit adott neki, amitől megnyugodott, majd beadta az utolsó halálos szurit is neki. A kezemben tartottam a kis fejecskéjét és simogattam, ott halt meg a kezeim között. Drága kicsi szivem. Egy részem vele halt meg. A doktor bácsi vissza rakta a macskaböribe és hazahoztuk eltemetni őt.
Tudjátok volt egy kedvenc orgona fája, ott kapargászott télen nyáron. Ha hazajöttünk iskolából, vagy munkahelyről jött elénk, mint egy kiskutya és köszönt azzal, hogy kapargányta a fa törzsét és közben ránk nézett, majd elénk szaladt egy kis simiért. Sosem fogom őt elfelejteni. Annyi emlékem és képem van róla. Annyi csodálatos dolgot megéltünk együtt, hogy több napig tartana, ha felsorolnám.
Köszönöm Menyuska! Mindig szeretettel fogok rád emlékezni. Köszönöm, hogy a csaldunk tagja, az én kis cicalányom voltál. Nagyon szeretlek, te voltál az életem, én egyentlenem. Nyugodj békében, lelked szálljon az örök vadászmezőkre, ahol minden betegségtől mentesen és Dindanmamával boldogan találkozva töltitek el az időt! Nem sokára találkozunk majd, ha az én időm is letelt, várj rám türelemmel! Szeretlek, a te gazdád.
Végezetül, úgy gondoltam bemutatom, hogy milyen csodálatos élete volt Menyuskának a kezdetektől fogva. Néhányhoz írok pár gondolatot.
Pár videó az életéről:
Levél hozzád
Drága menyuskám!
