Először is,Boldog Új Évet minden kedves olvasómnak! :)

Egyedül.

Ez a szó mindenkinek mást jelent.

Valakinek azt,hogy nincs családja.
Valakinek azt,ha nincsenek barátai. 
Valakinek pedig azt,hogy nincs párja,társa.

Az utóbbi kettőt megéltem már,illetve a legutolsónak a szakaszában most vagyok.

Van az az idő,amikor kevés az,hogy van barátod/barátnőd. Persze fontosak,mert ha jól választasz egy életig ottmaradnak melletted. Nos nem is ez a lényeg. Hanem inkább az,hogy nem egészítik ki azt az ürességet,ami benned tombol. Persze megkapod tőlük a szeretetet,a törődést,de mégsem erre van szükséged. Legalábbis máshogy,mint gondolnánk.

Egy hete kicsit depresszív hangulatban vagyok. Tök jó az életem most,le is kopogom. De egyedül érzem magam. Magányosnak. Nincs egy olyan ember,akihez hétvégén odabújhatnék,akinek mondhatnám,hogy jó reggelt szívem. Szeretlek. Üresnek érzem magam 9 hónapja. Persze volt azóta egy,s más,de nem elégített ki hosszú távra. Szükségleteim is vannak,de nem vagyok az a fajta lány,aki bárki ágyába bemászik..értitek. 

November harmincadikán felcsillant a remény a levegőben. Végre jött egy lovag a láthatáron. Hajnalokig beszélgettünk mindennap. Skype-oltunk. Most meg semmi. Nem igazán mutatom ki,de kicsit összeroskadtam,hogy a szépnek csak úgy vége szakadt. Mintha elvesztettem volna egy darabkámat,pedig még csak nem is találkoztunk. Viccesen hangzik nem? Nem gondolnám,hogy egy szörny vagyok aki élve felfal mindenkit..még is úgy érzem mintha elijesztenék minden embert aki kicsit is közeledik hozzám. Őt is. Sosem erőltettem rá senkire semmit és most sem volt másképp,csak kicsit frusztráló helyzet alakult ki. Erről nem is beszélnék többet.

Tudjátok nem szoktam hamar megkedvelni valakit. Főleg nem így láthatatlanban. Őt még is sikerült. Lehet itt rontottam el. Mindig tartom magam,hogyha össze is jövök egy sráccal ne legyek hamar szerelmes,hogy kiszűrjem józan ésszel,ha valaki csak lyukra megy. Igen kicsit megfosztom magam a Carpe Diem érzéstől,de nem bízom meg senkiben és így sokkal másabbul állok hozzá a dolgok nagyjához. Lényegre térve olyannyira megkedveltem,hogy a képeit nézem,róla álmodok,mindig ő jár a fejemben. Tudom mikor van fent. Mielőtt bárki azt hinné,hogy szerelmes vagyok,ahhoz ennél kicsit többre volna szükségem,mint az internet és egy cuki pofa meg pár kép.

Igazából nagyon zavar,hogy nem beszélünk egy ideje. Csomót gondolkoztam,hogy megbántottam-e. Vissza is olvastam nem egyszer a beszélgetést. Két embernek is megmutattam anyukámon kívül,hogy mit gondolnak,nehogy az legyen,hogy csak elnéző vagyok. Mindegyikük azt mondta,hogy nem írtam bántót,csak azt ,ami a valóság. Nem tudom. Megkérdeztem barátnőm barátját is,ő azt mondta hagyjam a picsába,mert van neki más azért vagyok leszarva. Nem tudom feldolgozni. Érted végre volt egy ember akivel talán kölcsönös volt a dolog és elrontottam vagy nem tudom.
Vagy lehet Isten sem akarja,hogy végre kicsit boldog lehessek újra.

Mi célja lehet velem,ha mindig ilyen szakadékokkal állít szembe?Mindig tanultam a hibáimból,de most nem értem mi értelme van ennek,mit akarhat tanítani nekem.

Mai napig reménykedem,mint egy óvódás,hogy na ma írni fog. De azt hiszem csak egyre jobban lehangoltabb vagyok tőle,mert nem érzem már,hogy fog,csak eltelnek a napjaim.

Furcsa,de hiányzik. Ez elég gázul hangzik..

Szerettem beszélgetni vele. Úgy éreztem végre olyat találtam,akivel megtalálom a békés kapcsolatot. Azt,amire vágyom. Úgy néz ki tévedtem. Akkora reményt fűztem hozzá,hogy ennél nagyobbat nem is koppanhattam volna.

Mindenesetre,ha olvasod,(bár kötve hiszem),akkor köszönöm a vidám pillanatokat,a hajnalig tartó beszélgetéseket. Hiányozni fognak,sőt már most hiányoznak. Remélem továbbá,hogy minden vizsgád remekül sikerül és életben megtalálod azt,akire,-és amire vágysz.

Sok sikert,Zsanett.

Nos,úgy gondolom a „szőke herceg” még várat magára,bár már abban sem hiszek,hogy valaha lesz. Addig is az olvasásba menekülök,mint szokás szerint,ha egyedül érzem magam,vagy,ha valami bánt. Három nap alatt csak 3 könyvet olvastam ki. Lassan táblázatot kell vezetnem a kiolvasott könyveimhez,mert az utóbbi 2-3 évben szerintem meghaladtam a 2-300 könyvet.

Nem is rossz ötlet..legalább valamivel elfoglalom magam. Sőt neki kezdek végre a saját könyvemnek,ami már elkezdtem,csak sosem volt időm írni.

 Bloggerek vigyázzatok. A szabadság ára egyszer még besteller lesz. :)

Jó éjt!