Heyho! 

Többen érdeklődtetek a múltkori bejegyzésem után, hogy hogyan alakult a randi után a folytatás.

Nos. Őszintén? Pár napig még beszéltünk a sráccal, aztán megszakadt ez a keresés. Én meg nem vagyok az a lány, aki ráerőlteti a másikra magát. Kissé csalódtam, noha várhattam volna, hogy ez lesz, hisz még is csak tinderről beszélünk. Vicces, mert világ életemben nem találkoztam onnan senkivel és nesze befürödtem. De nem bánom, mivel tényleg jól éreztem magam. Igaz kicsit túlságosan is kiléptem a komfortzónámból, de néha azt is kell. Innentől kezdve ismét él a „cölibátus” ameddig semmi komoly nem lesz alakulóban. Összességében tapasztalatnak nagyon jó volt, most egy jó ideig megint nem akarok semmilyen oldalon fent lenni, elég volt ez egyszerre. Visszatérve a randira.. Mielőtt mindenki azt feltételezné (jogosan), hogy egy ribanc vagyok, azoknak üzenem, hogy nem vagyok az a lány, aki bárkinek odaveti magát. Az incidens előtt júniusban voltam együtt az akkori barátommal, ami nem most volt és nyilván nem ilyen „csúfondárosan” terveztem ezt az egészet.

Tudjátok, mindig vannak az embernek lejtői. Igazából nem érzem azt, hogy lefele tartok szó nincs róla. Inkább úgy érzem magam, mint egy EKG jel. Össze vissza. :D Mindig is tök jól elvoltam a saját világomban nincs ezzel probléma. De amikor már huzamosabb ideje nincsen senkid, akkor elgondolkozol dolgokon, hogy miért.

Általában ez nálam önmarcangolásba szalad, amiből vagy hamar kilábalok, vagy újra felépítem magam. Válogatós vagyok szó-mi-szó, de miért is elégednék meg bármivel. Változok folyamatosan, de ugyan, ki az akit nem formál az élete? Sokkal erősebb vagyok, mint x éve és kevésbé naiv. Ami vicces kijelentés tekintve a posztom kezdeti fázisát. Igazából ez visszavezethető a szeretethiányomra. Amikor már régóta vagy egyedül és mindenki kurva boldog melletted te meg csak állsz ott egyedül és nézed a szart. Félreértés ne essék, tök király, hogy mindenki boldog, de már jó lenne, ha ide is eltalálna Ámor nyila meg ilyenek.

Egy ideig tök király szinglinek lenni, aztán elkezd hiányozni, hogy odabújj valakihez, hogy valakinek mondd, hogy mennyire szereted. Amikor együtt aludtok, és ő hátulról átölel, mikor csak szimplán megfogja a meleg kezével a tarkód és megcsókol, közben a szemedbe néz. Igen- igen tudom, túl sok romantikus könyvet olvastam, túl sokat várok el bla bla bla.

Nem érzem ezt! Miért van az, hogy manapság egy pasira sem tudom azt mondani, hogy férfi? Azt, hogy basszus rá feltudok nézni, hogy vele el tudom képzelni az életem. Kiegészít, segít fejlődni. Értem én, hogy 99%-ban félnek tőlem a pasik, de egy ilyen világban nem lehetek egy mimóza nő, és igenis várom azt a férfit, aki tökösebb, mint én vagyok! Nem vagyok az a nő, akit el kell tartani. Hát basszátok meg mért élősködjek másokon? Miért függjek valakitől. Gyűlölöm ezt! Inkább leszek egy független erős nő, de nem fogok 23 évesen 50-es faszikkal járni, hogy legyen „pénzem”, ami humoros, mert nem az én pénzem csak ledolgozom máshogy a kártérítést. Sorry, de nincs hozzá gusztusom.

A magam ura vagyok, és ezt egy férfi elviekben tudja kezelni és becsülni. Nem vagyok egy alamuszi nyuszi, valami nem tetszik apukám, akkor igen is kimondom, minthogy x idő elteltével, amikor már a sok szar megtelt a fejemben rád okádjam házisárkányként az egészet, és ott legyen vége, ahol nem akarom. Na, ha valamit, akkor ezt rohadtul megtanultam az életben. Úgy gondolom, mindent meglehet beszélni, ha mindkét fél társ benne. Mindemellett egy érző lélek vagyok és, HA érzem, hogy szeretnek, kenyérre lehet kenni, mert mindent megadok a páromnak. Legyen szó szexről, ételről, sörről, vagy bármiről, ami tőlem telik.

Régóta nem hiszek már a nagy ő-Ben, csak egy olyan társban/szerelemben, akivel békére lelhetek, aki kiegészít és szeret legalább annyira, mint én őt. Akivel felépíthetem a jövőmet, akire számíthatok, ha gond van, akinek szülhetek majd ne adj Isten gyereket. (Nyilván ez nem most lesz.)

Tudjátok mi zavar rohadtul? Kihalt az udvariasság, és az udvarlás. Nem beszélve a bókolásról, a figyelemről, a türelemről.

Miért van az, hogy beszélgetsz valakivel és nem adok 5 percet tuti a szex lesz a fő téma. Értem én tök jó kisugárzásom van meg ilyenek, de még ha társkeresőn is vagyok fent, direkt nem teszek fel mellkidobós képeket stb., mert nem ez a célom, hogy megdugjanak. Akinél érzem, hogy szexre megy azzal nem is állok le. Hello-, szia fel is út le is út. Nem vagyok egy kalandorfajta.

Igazából pont ezért érzem kissé csalódottan magam, mivel ebben a srácban meg volt az, amire vágytam. Nem esett a szexről téma 2 hét eltelte után sem. Ezért is mentem bele a randiba is könnyebben. Törődés ez volt a kulcs szó, érdeklődő volt, figyelmes, jókat tudtunk beszélgetni. De mindegy kár rágódnom rajta, szép volt jó volt, ennyi volt.

Most megint itt az ideje magammal foglalkoznom, kicsit feltúrbózni magam. Nyárra bomba csaj leszek, akkor már lehet a szerelem is megtalál. Őszintén most én se tudnék beleszeretni magamba. Mármint a lelkembe igen, de manapság senki nem nézi, csak a külsőt.

Ideje befejeznem a gondolat menetemet, mivel már így is hosszúra sikerült.

Jó éjt, kedves olvasó!