Minden embernek van az életében olyan pont, mikor nem tudja hova tenni magát, nem tartozik senkihez és semmihez.
Sajnos sokszor volt alkalmam megismerni a címbeni érzést. Baszott szar érzés.

Nincs semmi gondom, inkább lelkileg esnek szarul dolgok. Több barátomat is úgy érzem elvesztettem, vagy ellaposodott a kapcsolat. Két emberre tudom azt mondani, hogy barát. Dávid és Evi ők legjobbak, mert évek múltán is keresnek beszélünk ÉRDEK NÉLKÜL. Noha nem tudunk mindig találkozni, mert basszus felnőttünk, dolgozunk és /vagy egyetemre járunk. Még is tartjuk a kapcsolatot nap, mint nap.

Evi

Ő volt az az ember, aki egy szar kapcsolat után helyre rakott, felsegített a földről, és kicsit élhettem egy vagányabb korszakomat, minden héten buliztunk. Sokszor volt csajos nap,szinte mindennap együtt voltunk, lelkiztünk problémát elemeztük. Nyilván, mivel lett barátja ez rátette a bélyegét a barátságunkra kezdetben, mert szar volt osztozkodni a barátnőmön! Mára ez már nem érdekes, mert még mindig itt van nekem bármi van és beszélünk.

Dávid

Őt a középsuliban ismertem meg. Hatalmas forma, állandóan röhögtünk. Sokan megkérdőjeleznek, egy fiú-lány kapcsolatot, de ezt nem kell. Egyikünk sem vonzódik a másikhoz, csak jól érezzük magunkat,lelkizünk és kis belátással lehetek ezáltal a pasikban lezajló gondolatokra. Te jó ég mennyit segített ő is, mikor szar kapcsolataim voltak. Elmondtam ugyan azt a bajomat napi 40x és még mindig itt van velem. Kössz haver imádlak. Nos, most ő van így velem, de hát a barátság ilyen. Oda-vissza megy. Annyi jó pasi tanácsot kaptam tőle. Nem is tudtam milyen csökönyösek tudnak lenni. Hihetetlen.

Témához visszatérve soha nem találtam igazán a helyem a csapatokban. Mindig is vezető egyéniség voltam és, szeretem a saját gondolatomat érvényesíteni. Mindemellett meghallgatok másokat is, de általában úgy is lesz egy jobb ötletem. Nem is ez a lényeg. Akár hányszor csapatba kerültem mindig ki lettem rekesztve végül. Én voltam a szar a szemét, az őszinte, a túl lelkes. A jó, de nehéz ötletek soha nem érdekelnek senkit, csak az egyszerű ócska sablon, mert az könnyen kivitelezhető nincsvele meló.

Mint, ahogy a munkahelyen is, azt hittem, hogy a Hökben is úgy működik az előrelépés, ha végigmászod a szamárlétrát. Tévedtem. Igazából sok minden szarul esik. Nagyon szerettem volna hökös lenni, rohadt sokat tepertem, plussz munkáztam, ott voltam mindenhol, mert úgy gondoltam egy jó csapat része szeretnék lenni. Igazából a lelkesedés elpárolgása ott kezdődött, hogy nem becsülik a munkád meg. Te a művészetis szart se tudsz. Persze, könnyű ítélkezni, úgy, hogy nem éled át azokat, amiket én. Úgy gondoltam, ha kis referensként lehúzok egy félévet megtanulom mi a stájsz, hogy működik minden az egyetemen, majd késöbb, ha már úgy érzem elég frankó vagyok megpályázom az művészeti elnök címet. Ja azt hittem. Mivel sokat dolgoztam egyetem mellett, így nem is informálódtam, hogy mikor van az elnöki választás. Ha azt mondom kurva szarul esett, hogy egy gólyát válaszottak meg helyettem, aki végig gürizte az évet, akkor ez csak egy töredékét jelenti annak, amit érzek. Ez hagyján, de amikor mondják, hogy a művészetis és felszólíták őt, akkor kicsit megalázva éreztem magam. Lecserélve, érteitek? Ha eddig valamiben kikérték a véleményemet most már nem fogják, mert ott van ő, a csodálatos, a mindenttudó. Soha nem mondták nekem előtte, hogy basszus Zsani, te nem tudsz covert csinálni face-re. Pedig a vicces az, hogy de, tudok, mivel elég jól kezelem a photoshopot. Szeretek újdonságokat is tanulni netről. Igazából lényegtelen mit tudok, le van szarva, eltűntem, ki lettem rekesztve. Még ha nincs is kimondva ezt az ember frankón érzi. Megérzésem pedig az, hogy mivel nem vagyok elég partyarc, mivel dolgoztam, vagy mivel vidéki vagyok buszhoz vagyok kötve. Persze, a büdös munkát elvégeztem, amit kellett, így már lassan a nem is lesz szükség a szolgálataimra. Kiváncsi leszek, hogy mikor lesz mondva itt is, hogy hát köszi nem kérünk többet belőled, mert van egy jobb és ő..hát..elég.

Lényegtelen. Tegnap azt hiszem eléggé megalázottnak éreztem amúgy is magam. Egyszer volt egy figyelmetlenségem, hogy meg kellett osztani valamit másnap, de én a másnapot nem olvastam el és véletlen aznap elkezdtem hypolni a csoportokban. Nyilván rámírt 3 ember, hogy mi a fasz én meg nem értettem, aztán leesett a szöveg tartalma. Mellesleg ez egy 12 óra meló után volt, kicsit fáradt voltam. Nem baj, lenyeltem a fasza kis gombócot a torkomban és bocsánatot kértem, mert benéztem a dolgot. Erre, azt hittem szemethunytunk felette, majd tegnapi gyűlésen fel lett hozva, és szarrá voltam alázva, hogy "ahh ezt ki nem tudja",meg ez nem egyértelmű?". Kedvenc kérdésem "ki volt az". Itt már sírhatnékom volt, így nyomatékosan ránéztem az illetőre és csak egy kibaszott ÉN-t mondtam. Kuss lett szó mi szó. Az a gáz ebben, hogy szerintem nem volt köze a témához és nem értem mért kellett felhozni, mikor egyszer csináltam ilyen szart és azt is csak figyelmetlenségből. Azóta nem is osztok meg semmit, amíg nem látom, hogy a többiek ezt teszik. Igazából totálisan elvesztettem a motivációmat. Tanulmányisként még talán résztveszek ebben az egészben, de amúgy nincs kedvem jópofát vágni az egészhez. Mondhattok paranoiásnak, de szinte biztos vagyok benne, hogy ki vagyok beszélve, mert nem vagyok egy színvonalas topmodell szépség. Nem is akarok az lenni. a tökéletlenségemmel vagyok saját magam. Nem szeretnek, de nem is kell. Sajnálom, hogy nem lehetek egy csoport tagja, mert nem tudok az alkoholról és a buliról beszélni, ahol voltam, mert már nincs kapacitásom a munkáim mellett ilyenekre. Ha lenne is, akkor vagy nincs pénzem, vagy nem tudok kinél aludni, hogy ne kelljen az utsó buszt/vonatot elérjem és önfeledten szórakozhassak. Nem tartozok ide, kutyát nem érdekli.

Ezt már muszáj volt kiírnom magamból, már fájt, hogy állandóan lenyelem a dolgokat. Nem célom megbántani senkit, nincs senkivel problémám, még a gólyával sem, csak szarul esik ez az egész az egómnak. Mondjuk nincs egóm, de ja értitek. Biztos felrakjátoka kérdést, hogy miért nem mondom el a szemébe az embernek. Őszintén francnak van kedve vitát és kényelmetlen szituációkat teremteni. Békés ember vagyok inkább megtartom magamnak a dolgaimat, de néha már ki kell adni. Ha mást nem, így.