Életem legszebb randija.

Sokszor randiztam már régebben,de sosem volt olyan randim,amire azt mondtam volna,hogy ez igen,erre mindig emlékezni fogok.

Volt már olyan,amikor a srác úgy csókolt,min egy hal,de olyan is volt aki csak arra ment,hogy hátha szétrakom a lábam. Mily meglepõ egyikbõl sem lett kapcsolat.

Aztán jött õ...

Pár hete megismerkedtem egy sráccal.

Teljesen egy hullámhosszon voltunk,baromi jókat beszélgettünk nap,mint nap.

Végre egy olyan srác volt,akinek van gerince,nem fél õszintén és komolyan beszélgetni velem.

Szinte öröm volt felkelni,mert zsigereimben éreztem,hogy gondolt rám a nap folyamán és írt reggel,hogy 'jó reggelt sellõm'.

Tudjátok a mai lányoknak lehet ez nem nagy szám,de az utóbbi kapcsolatomat megnézve határozottan jól estek e kedves szavak! Imádtam,hogy mindig volt téma,hogy volt mirõl beszélgetni és sosem volt kínos csend.

Elsõ skype beszélgetésünk vicces volt,legalább is részemrõl,hisz baromi sokat mosolyogtam,mert zavarban voltam.

Sosem gondoltam volna,hogy egyszer fogok tetszeni egy magas,helyes,okos srácnak,mint amilyen õ!

Pünkösd hétfõre beszéltünk meg egy találkozót az Örsön.

Rettentõen izgultam és nem bírtam aludni annyira vártam a napot,de egyben féltem is tõle!

Duci lányként mindig is önbizalom híján voltam,így bennem volt az,hogy meglát és elfogja az undor,mert így már „nem is nézek ki olyan jól”,mint képen.

Szerencsémre nem így lett.

Egybõl felismert és széles mosollyal az arcán köszöntött engem,megnyugodott a lelkem.

Kedves volt,mert fél órával elõbb ott volt a randihelyszínen,hogy keressen egy virágost és vegyen nekem kék rózsát.

Bár nem kapott nekem maga a gesztus jól esett,hogy emlékezett a kedvenc színemre és virágomra is!

Felszálltunk a metróra,kicsit zavarban voltunk mind a ketten aztán végül is nagy mosolygásokban elkezdtünk beszélgetni,ahogyan eddig. Boldog voltam,jól éreztem magam vele!

Városligetben sétáltunk keresve egy árnyékos helyet,majd a pokrócra,amit hozott (milyen figyelmes volt egyem meg :$) leültünk.

Órákon át beszélgettünk nevetgéltünk,majd amikor már kényelmetlen volt egy helyben ülni,elterültünk a pokrócon.

Néztük a faleveleket és emlékszem amint kacagtunk azon,hogy nyílik a gesztenye nyáron.

Felpróbálta a szemüvegemet és nevettünk,hogy milyen éles neki.

Oldalra fordultunk néztük egymást és bevallom szinte átlátott rajtam,nagyon belepirultam,legalábbis ezt éreztem.:)

Ki volt engedve a piros hajam és megsimogatta,elkezdte csavargatni. Mosolygott rám és mondta,hogy milyen jó az illatom. Végén azt vettem észre,hogy egyre közelebb vagyunk,végül egy finom csókot kaptam tõle. Aztán még egyet és még egyet.

Egy ideig még feküdtünk,majd összeszedtük a holminkat és megint sétáltunk egy sort,ahonnan hallottuk a hangokat,a zenét,arra mentünk. Volt egy kis állatsimogató és megsimogattam a kis nyuszit,eszméletlen nagy bundája volt,ezt õ is megjegyezte.:)

A Hõsök tere mögött van egy szép tó,nos oda is levetettük magunkat és megetettük a kacsákat. Annyira béna voltam,hogy nem tudtam ketté törni a szárított kenyeret,ezért megkértem õt,ha már úgy is olyan izmos.:)

Leültünk a pokrócra beszélgettünk nevetgéltünk.

Néztük a kis tavat,jól esett amikor közelebb jött hozzám és hátulról megölelt,megcsókolta a nyakam,a szám.

Mivel másnap nekem konzultációs órám,neki meg munka volt így lassan hazaindultunk.

Tudjátok az esett a legjobban,hogy nem szégyellt,hanem a villamoson is megfogta a kezem és megcsókolt. Úgy volt,hogy nem érem el a buszom és mondta,hogy várt volna velem egyet,de sikeresen elértem még indulás elõtt.

Mondta,hogy elgondolkozik kettõnkön és mérlegeli,hogy mit szeretne.

Kicsit kellemetlenül éreztem,hogy ezek után most hogy köszönjek,meg is kérdeztem és egy csók volt a válasz.

Összefoglalva ezt a napot gyönyörû volt. Odafigyelt rám,megmosolyogtatott,jól éreztem magam. Éreztem,hogy ebbõl nem lesz több,de maga az érzés jó volt.

Sajnos nehezen esek szerelembe,és ezen egy külsõ és egy kurva jó belsõ sem segít!Márpedig neki mind a kettõbõl jóóóóó van!

Este ettõl függetlenül írt nekem,hogy holnap leírja mi zajlik benne is.

Másnap õszintén megírta,hogy mit érez irántam,de az kevés egy szerelemhez és nem akar megbántani,ha esetleg belemegy és darabokra törné késõbb a szívem.

Nem hibáztatom,nálam sem volt az a szikra,ami szokott lenni kezdésnél.

Köszönettel tartozom neki ezeken felül,hiszen kirángatott a szürke hétköznapokból. Jó kedvet vitt az életembe,sõt most már barátomként tekinthetek rá,ami mindig jól jön.:)

Sokszor sokkal több egy fiú barát,mint pár kétszínû lány.

Remélem,hogy még lesznek ilyen vidám napjaim vele,mint barát. Úgy érzem tudok majd rá számítani,hisz megmutatta milyen egy õszínte ember,teli érzésekkel!

Végére egy számot küldenék neki...õ érteni fogja! :)

"Randevú" :))