Drága mamám,április 17.-én 20 órakor eltávozott a Mennybe.
Ma temettük őt el.Rettentő sokat sírtam,pedig azt hittem már nem fog menni. Urnája előtt volt egy kép róla,amin mosolyog,és akkor elkattant bennem valami és zokogtam.

Tudom mama ezt nem látja,de azért leírom:

Drága,egyetlen Dindanmama!

Köszönöm,hogy te voltál a nagymamám. Tudom,hogy sokszor nem úgy viselkedtem veled,ahogy illett volna,de mellettem szóljon,hogy kicsi voltam,fiatal és meggondolatlan. Mindezek ellenére sikerült megnevelned,úgy hiszem.:)Megéltünk rosszat és jót is,bár úgy gondolom utóbbiból sokkal,de sokkal többet!

Emlékszem mindig adtál egy kis pénzt,hogy : "Zsanika vegyél egy kis fagyit,mindjárt jön a tilingós kocsi".

Mikor teli szájjal nevettél valamelyik nyelvbotlásomon,vagy azon,ha nem hallottál semmit abból,amit mondtam,s te mégis bólogattál.

Mikor ki kellett menni a boltba neked valamiért,és mindig mondtad,hogy vegyek valamit magamnak is,és nem volt pofám hozzá akkor kiküldtél még egyszer,hogy de,de vegyek magamnak is.

Vagy,mikor megvetted nekem a szülinapomra a hupikék törpikék kazettát,illetve később a cd-t. :)

Amikor könyvet vettél nekem,és amikor megnéztük moziban a legújabb disney mesét!

Annyi emléket adtál nekem mama! Köszönöm szépen!

Remélem,hogy jó utad volt a mennybe menetelnél!
Kérlek,hogy vigyázz ránk fentről,és segíts utunkat és hitünket!

Utolsó szép emlékem rólad,mikor a kórházban mosolyogtál és megsimogattad az arcomat,és mondtad,hogy szeretlek,de menjél már haza,mert nem akarja elfecsérelni az időmet,mert biztos lenne dolgom. Pedig jó volt kicsit bent lenni nála,amit sajnálok az az,hogy nem tudtam eleget vele lenni.

Ő volt az én lelki társam,egész nyáron egymást néztük és beszélgettünk röhögcséltünk és fagyiztunk.
Imádtam mamát,jobban,mint bárkit! Rossz,hogy nincs,de ő sem akarná,hogy sírjak érte(még ha most is ezt teszem,de nevetve potyognak a könnyeim emlékére). 

Mama! Remélem én is leszek olyan erős és magabiztos nő,mint amilyen te voltál!

Köszönöm,hogy tanítottál,hogy belém nevelted az olvasás iránti rajongást.
Köszönöm,hogy egyengetted utamat és segítettél nekem anyagilag olykor,mikor szükségem volt rá a tanulmányaim,vagy más miatt!

Most elbúcsúzok tőled,bárszívemben örökre itt marad emléked,még is emelt fővel folytatom tovább utamat,immár "nélküled".

Ég veled,Szeretlek!